Lennék tündöklő ékkő, szórnám a fényem, díszíteném életed, mégsem tehetem ezt. Biztosan valahol vagy, hinnem kell abban, hogy egyáltalán létezel. Tovább fűzve a gondolatot vakmerően bízom benne, hogy felém igyekszel éppen most is.

Értem ne aggódj, addig élem az életem és megpróbálok mindent beletölteni, amit csak tudok. Egyedül nem akkora móka, de most ez jutott. Néha elképzellek, megálmodlak, gyűlölöm a reggeleket, mikor fel kell kelnem.

Hiszem, hogy valahol megtalálsz vagy megtalállak téged, aki majd nem hagy el és nem engedi, hogy elhagyjam. Akivel a reggeli kávézás is nevetéssel telik, mert nem feszengek azon, vajon hogyan is nézhetek ki álmosan, gyűrötten, ébredés után, hisz látom a szemeiden, hogy így sincs velem probléma.

Eljárunk társaságba, hagysz szabad teret, de érzem mindig, hogy mellettem állsz. Virágot is hozol nekem, néha csak úgy, máskor engesztelésből, vagy mert egy jeles nap dátuma van. Én is bújni fogom a karórákat, koncertek jegyeit vagy bármi mást, ha rossz fát teszek a tűzre. Főzés közben átölelsz és megdicséred, amit főztem, még ha nem is ízlik annyira. Esténként egymást ölelve alszunk el, reggel meg az ágyon keresztben ébredünk.

Veszekedni is fogunk, jó hangosan, mert ha már veszekszünk, csináljuk rendesen. Kikészülünk idegileg az éppen aktuális anyagi problémákon vagy lemondunk a nyaralásról, mert felújítjuk az otthonunkat. Az is lehet, hogy nem lesz pénzünk egyikre sem. Rossz napjainkon levezetjük egymáson a feszültséget, hol gonosz, hol pedig roppant kellemes módokon.

• lélekhangok szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!