Feszítő űrt érezhettek a Volkswagennél a SUV termékpalettában, amikor a meglévő legalább hat, méretben egymást követő modell közé a Taigot is beillesztették. Mondhatjuk azt is, hogy logikus, hiszen cupészerű crossoverje még nem volt a márkának, így ezt a ziccert még kár lett volna kihagyni.

A hasonló, vagy mondhatnám azt is, hogy sok esetben koppra egyforma alkotóelemekből megalkotott járművek mestere egyértelműen a VW. A különlegességük az, hogy sikerül beletenni minden alkalommal egy olyan csavart, amely segítségével a hangulat, a megjelenés egy kicsit más. Ennél fogva másnak is szól, más korosztályt, stílust céloznak meg vele. Ennek talán a legjobb példája a most megjelent Taigo. Nemcsak méretében lehet a T-Cross és a T-Roc közé sorolni, hanem hangulatában is. A T-Cross színes, fiatalos megjelenésénél egy fokkal konzervatívabb ugyan, de a T-Rocnál kicsit vagányabb.
Azt azért hozzá kell tenni, hogy a tesztautóként kapott, kifejezetten jól felszerelt, R Line verzió esetében ez a fajta vagányság kevésbé jöhet ki a beltérben, de a katalógust forgatva vagy éppen a konfigurátort nyomkodva felfedezhetjük, hogy Style szinten az egyébként komor szürke/techno hangulatot fel lehet dobni olivazöld műszerfallal.

A Taigo kizárólag benzines erőforrással kapható, egy gyengébb (95Le) és egy erősebb (110Le) ezres motorral. Előbbi kizárólag a belépő szinten érhető el, továbbá egy 1.5 literes 150 lóerős turbóval. Ez a motor már csak a középső (Style) szinten rendelhető, illetve az általunk is tesztelt lemagasabb felszereltségi szintű R Line esetében. Kizárólag a hétfokozatú DSG kapcsolódik hozzá, manuális váltót ehhez nem lehet kapni.
Az árlista 8,5 milliónál indul, az R Line 10,2-nél, de ha az 1.5-ös motort választjuk és megrendeljük bele a legtöbb extrát, akkor könnyedén 13 millió fölé fog kúszni az ajánlati ár. Ezt árnyalja ugyan az 500.000 Ft-os kiválasztható kedvezmény, de ezt is pik-pak el lehet költeni hasznos kiegészítőkre.

Hogy mit kapunk ezért az összegért? Összeségében azt gondolom, hogy egy igazán szerethető autót. Elsősorban egy olyan egyediséget, amelyet nagyon kevés márka kínál a tömegszegmensben. Azt már megszokhattuk, úgy általában, így a Porsche csoportnál is, hogy cupé-SUV formavilágot a presztízs márkák kínálják. Például a hazánkban készülő Audi Q3 Sportback is ilyen. De az egy másik világ, más árakkal és más költségekkel. Tömegmárkák esetében hirtelen csak a nemrég megjelent Renault Arkana jut az eszembe, amelyről a teszünk itt olvasható. És egyébként talán pont ez lehetett a VW motivációja, hogy behozza ezt a modellt Európába is, hiszen aki kimarad egy szegmens építéséből az egészen biztosan le fog maradni. Ezt pedig a legnagyobb európai konszern nem engedheti meg magának.

A Taigo határozottan divatos formatervet kapott. Ledes lámpák, a kerékjáratok fölött fényezetlen műanyag borítás, sőt, hasonlóan, mint a T-Rock, teljesen össze van kötve a két hátsó lámpatest. De a többi VW crossoverhez képest az igazi különbség a B oszlop után kezdődik. Bár a tetősík nem ível túlságosan meredeken lefelé, éppen emiatt a hátsó sorban ülőknek is tisztességes fejterük van, de azért éppen annyira, hogy csapott hátsó részével azt mondhatjuk a formájára, hogy cupé. Ezt igazából úgy oldották meg, hogy hosszabb a Taigo, még a T-Rocknál is. Így voltaképpen nem elvettek teret a lecsapott háta miatt, hanem annyit adtak hozzá, amennyi ezt kompenzálja. Csaomagtér mérete sem lényegesen kisebb, hiszen 440 liter, amely csupán 5 literrel kevesebb a T-Rock kapacitásánál.

A Taigo vezetési élményét kifejezetten jónak értékelem. A 150 lóerős motor remekül viszi az 1230 kilós karosszériát. Nagyon sportosan lehet vele közlekedni, 8,3 másodperces 100-as gyorsulásra képes. A négyhengeres motor képes kikapcsolni 2 hengerét, amikor úgy érzi, hogy nincsen rá szüksége. Városban 8-8,4 liter között fogyasztott, autópályán 6,8 -as fogyasztást mértünk. Átlagosan 7,6 literrel jártunk vele a teszt alatt.

A belső tér a jól ismert márkasajátosságokat hordozza. Digitális a műszerfal (10,25” -es a nagyobb, amely a tesztautóban is volt), illetve 12,3” a központi érintőképernyő mérete. Jól átlátható, logikus a felépítése és a grafika is a jól ismert elemekre támaszkodik. Összeségében egy jó, problémamentes rendszer.
A Taigo ülései kényelmesek és ahogyan említettem ez nemcsak az első, hanem a hátsó ülésen ülők számára is igaz. Meglepően nagy a beltér és a térérzet az autóban, nagyobb, mint amit ebben a kategóriában megszokhattunk. Számos tároló, rekesz is helyet kapott, így egészen biztosan tökéletes a jármű hosszabb utazásokra is, nemcsak városi közlekedésre.
A hi-fi rendszer is tiszteségesen szólt, pedig nem az extralistás drágább rendszer működött az autóban.

Összeségében nem érzem nagy áttörésnek a Taigot a modellpalettán belül. Formája némiképpen más, de nem tartalmaz extravagáns, igazán emlékezetes elemeket. Jó ránézni, barátságos, könnyedén el tudom képzelni, hogy aki ilyen autót vásárol, szeretni fogja, mert határozottan kényelmes, jó vezetni és kompakt méretei miatt bárhol jól el lehet férni vele és a helykínálatnál nem kell kompromisszumot kötni. Az pedig manapság szintén előny lehet, hogy van készlet a típusból, így nem kell sok-sok hónapot vagy akár évet várni arra, hogy beülhessünk egy új Taigoba. 

• Taigo teszt taigo vw vw taigo VW Taigo 1.5 TSI teszt VW Taigo R Line 1.5 Tsi ACT DSG teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!