Én nem elvenni akarlak, hanem megkapni. Magad elhatározásából. Szabad akaratodból, mert én ehhez egyedül nem vagyok elég.

Nem azért, mert ne lennék teljes, ne becsülném, vagy éppen leértékelném magam. Nem. Azért nem, mert a “Mi” megszületéséhez és életben maradásához két ember határozott, egyértelmű, egyidejű megérzése és folyamatos teremtésére van szükség.

Nem elhatározásra, ugyanis a boldogság nem elhatározás kérdése. Az összeköltözés, a házasság, a gyerekvállalás elhatározás kérdése, a boldogság nem. Az csak egy meglévő érzelmi állapot felcímkézése, és kimondása lehet, ugyanis az érzelmek ugyanúgy nem állnak az akaratlagos irányításunk alatt, mint ahogy az affinitás, a szimpátia, és a megbocsátás sem.

                         

Szeretni persze sok mindent és sok mindenkit képes az ember, de a szerelmemben elköteleződni, és hűségesnek lenni csak egy ember felé lehet. Egy férfi egy nő felé, és egy nő egy férfi felé.

Az emberek nem feltétlenül fogják tiszteletben tartani a kapcsolatotokat. Ha ti abban tartjátok az elegendő. Ha a hűség azonban nem a partner felé nyilvánul meg, csupán saját magunk hiányosságai irányában, akkor a legnagyobb szerelemben fogant kapcsolat is büdös trágyává rohad, amiben már minden eszelős dolog képes megteremti.

• férfiszemmel férfiszempont hűség szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!