Elsősorban férfiaknak szántam volna ezt a posztot, de aztán rájöttem, hogy akik ezzel a kifinomult módszerekkel dolgoznak, simán lehet, hogy kidolgozták a „Női verziót” is, azaz kedves Hölgyek, lazán beleszaladhattok ti is ilyen „kalandokba”, mint én.

Kezdem talán azzal, hogy bitang módon megnehezíti a járvány, a párkapcsolatok elindításához tett erőfeszítéseinket. Hol találkozzunk, ha minden zárva van? Hogyan beszélgessünk, ha maszkot kell viselni, gyakorlatilag már mindenhol? Milyen randihelyszínek vannak még egyáltalán? Étterem, kávézó, mozi, egytől egyik mindegyik bezárva. Ezt a „piaci rést” látták meg szerintem a „párkapcsolati bűnözök” és ha semmi mást nem érek el ezzel a cikkel, csak felhívom rá a figyelmet, már megérte ez számomra, hiszen ha egy-egy hasonló sztorival találkoztok, eszetekbe fog jutni, amit most leírok.

A kezdetek, azaz a kapcsolatfelvétel…

A sztorim, egy „jobbra – balra húzogatós” társkereső oldal találatával kezdődött. Elkezdtünk kommunikálni, aztán gyorsan váltottunk egy online platformra. Nagyon fontos információ, hogy közel 3 napig tartott az ismerkedésünk első fázisa, mire eljutottunk oda, hogy találkozzunk. A szokásos tiszteletköröket, amiket tettünk egymás felé, most nem írom le, mert nem akarok egy 10 oldalas cikket írni. Sokat beszélgettünk a járványról, arról, hogy mennyire nehéz most ismerkedni, hiszen nincsenek meg hozzá a körülmények. Mindketten kiemeltük a bizalom témát, de valahogy úgy éreztem, hogy az egész beszélgetést most nem én irányítom, egyfajta forgatókönyv szerint zajlanak a kérdések-válaszok. Többször kitért rá, hogy neki fontos a férfi egzisztenciája, illetve hogy tényleg egyedül éljen, mert elege van a sok hazudozó zsugori nem független férfiból. Ennek a mondatnak majd még később lesz még szerepe, hiszen intelligens és okos férfinak tartom magam, azt hiszem jól látom az összefüggéseket is, hiszen érdekel a pszichológia. Szóval, nem volt igazán érdeklődő irányomba, nem kérdezte meg, hogy mi a munkám, mire vágyom, miért is értek véget a kapcsolataim, túl „tiszta és homogén” volt minden, túlságosan érzelemmentes és simulékony. Ez persze nem feltétlenül baj, hiszen nem mindenki szeret kitárulkozni, nem mindenkit érdekel a másik múltja, ez teljesen érthető. Aztán egyszer csak belém csapott a villám, mert rájöttem, hogy én már szinte mindent elmondtam magamról, megadtam a Facebook elérhetőségemet is, de róla a nevén és a telefonszámán, illetve az email címén kívül szinte semmit sem tudok. Óvatosan elkezdtem a leinformálhatóságot feszegetni és sajnos nem kellett csalódnom, jöttek a fantasy sztorik. Elsőnek, határozottan elutasította, hogy megadja a közösségi médiában az elérhetőségét, de nyitva hagyta az ajtót mondván, ha majd megismer személyesen és azt érzi, hogy egy rendes becsületes férfi vagyok, akkor boldogan megadja ezeket az információkat, amit kértem. Ez hihető is lett volna talán, de mivel ha valaki nem szimpatikus, simán letiltom és kész, szóval nem tudtam ezt teljesen elfogadni, de legyen, hiszek neki. Aztán nagyon zavart, hogy online chaten sem kapok azonnal választ, kizárólag órák után. Miért nem tud azonnal zsigerből válaszolni? Miért kell ennyit várni? Szerintem valakivel, vagy valakikkel kielemezték a helyes választ, főleg ha kényes kérdéseket feszegettem, de ez csak feltételezés volt részemről.

A találkozás szervezése…

Na, itt tényleg billeget a léc, de fontos megjegyeznem azt, hogy nagyon figyelt rá, hogy ne kezdeményezzen igazán és ügyesen megvárta, míg én teszek lépéseket felé. Az első, hogyan randizzunk kérdésem után azt a választ adta, hogy este 18-19h-ig dolgozik, mint műkörmös, de ha szeretnék vele találkozni, átszervezi a dolgait, mert ő is szeretne megismerni. Aztán tovább ment és ügyesen bedobta a csalit, hogy bár azt nem tudja, hogy mire lesz elég egy óra, de a semminél azért ez is több. Nem bírtam magammal, és én is bedobtam a csalit és megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve átjönni hozzám. Egyedül élek, meghívom egy vacsorára és ha nincs köztünk kémia, aludhat a vendégszobában, semmi nem fog történni, amit ő nem szeretne, de most ha jobban meg akarjuk ismerni egymást, nem tud ez most másként működni, bizalommal kell lennünk egymás iránt, hiszen már este az utcán sem sétálhatunk. Gondolkodási időt kért, illetve az mondta, hogy szeretne jobban megnézni a közösségi médiában és majd átgondolja. Másnap üzent, hogy igazam van, max elalszik majd a cicáimmal a vendégszobában, megbízik bennem, olvasta a posztjaimat, látja, hogy egy rendes és leinformálható férfi vagyok, LEGYÜNK MOST A JÁRVÁNY IDEJÉN RUGALMASABBAK. Örültem, mint majom egy láda banánnak, simán vettem az első akadályt és végre találtam egy rugalmas hölgyet.

A randi és a (le) bukás napja…

Bevallom férfiasan nagyon izgultam, hiszen még nem voltam soha ilyen helyzetben, azaz mindenféle „előélet” nélkül hazahozok egy hölgyet. Aztán megint bekopogott a rossz előérzetem, azaz ok, hogy átjön hozzám a hölgy meg minden, de még mindig nem tudok róla semmit. Amikor újra meg újra lejátszottam a szervezéses sztorit, rájöttem, hogy ő vezetett rá arra, hogy ajánljam fel azt, hogy nálam alszik, elhúzta előttem a mézesmadzagon a horgot és én jól bekaptam. Na de még nem fogott ki a tóból a „pecás hölgy”, még kideríthetem az igazságot, van még pár órám. Küldtem neki egy üzenetet, hogy ez nem igazság, hogy ő látott rólam egy rakás fotót, én meg csak ilyen sejtető képeket, szeretnék kérni tőle teljes alakos képet és olyat is, amin látszik az arca, de nem csak profilból. Na, itt követte el az első komolyabb hibát! Átküldött egy olyan szuper szexi képet magáról, amin a csillogó ruháját felhúzta a bugyija alsó részéig és hát remélem ezt most nem ciki leírni, de olyan merev lettem lent, mint egy fagyott kutyaláb. Pontosan tudtam, hogy a „normálisabb civil hölgyek” ilyet nem igazán csinálnak, ez egy jól kitalált koreográfia része lehet, gyakorlatilag így a legkönnyebb megfogni az ostoba ösztönlény férfit. Csak, hogy én nem vagyok egy egyszerű eset, még akkor sem, ha a „foglalkozás elérte célját” és beindult a fantáziám rá. Megkérdeztem hát tőle, hogyan fogunk találkozni, a városban vagyok, és gondolom menjek érte, stb. Erre azt a választ adta, hogy menjek nyugodtan haza, adjam meg a címet, majd ő is megérkezik este 8-ig. Ez volt a második hiba! Ez után írtam neki egy hosszabb üzenetet, melyben leírtam azt, hogy ez így nem fog működni, mert egy anonim hölgynek nem fogom megadni, hogy hol élek. Főleg nem úgy, hogy ő már tudja rólam, hogy egyedül vagyok egy nagy családi házban, van egzisztencia, stb, stb. Erre egy nem várt üzenetben kifejtette, hogy ha ő egy bűnöző banda tagja lenne, teljesen mindegy, hogy én viszem őt el hozzám, vagy ő jön…(smile). Ez megint egy hiba volt, de aztán elkezdte halmozni a hibákat. Az első, hogy sokszor használt többes számot, azaz pl „ti férfiak ilyen meg olyan”, de a legnagyobb lebukása az volt, hogy visszamenőleg törölte a fotóit az üzenetekből és kérdésemre, hogy miért nem adja már meg a közösségi médiás elérhetőségét, azt hazudta, hogy feltörték és most nem működik (de egy napja még volt, csak a bizalom hiány miatt nem adta meg). A chat végén, amikor leírtam neki az érveimet, teljesen szétcsúszott, szánalmas lett az egész szövege, kapkodott, majd brutálisan rondán beszélt, valószínűleg elege lett abból, hogy ez a „lehúzás” már nem fog létrejönni, gyorsan le is tiltottam.

Konklúzió…

Nem akarom itt most leírni, hogy miként kellett volna ezt profin csinálni, mert nyilván nem akarok tanácsokat adni, csak egy dolgot akarok nagyon kihangsúlyozni, LEGYETEK RÉSEN, ne bízzatok meg senkiben és ne dőljetek be ezeknek a járványra való hivatkozásos „LEGYÜNK MOST RUGALMASABBAK” mondatoknak. Igenis, aki nem leinformálható, azt felejtsétek el, hiszen ha valaki a neten ismerkedik, elég kicsi annak az esélye, hogy a közösségi médiában nincs jelen. Nincs abban annyi, hogy megkockáztassátok a kirablásotokat, egy „bedzsináztatást” annak hozadékaival, stb. Nem kell mindenáron valaki, csak azért, hogy ne legyünk egyedül, el kell most fogadnunk azt a tényt, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vált a párkeresés, természetesen amennyiben idegenről van szó, illetve rendkívül korlátozottak lettek most a lehetőségeink a témában. Nem volt célom a riogatás, remélem ez azért érezhető volt, de 100%-ban biztos vagyok benne, hogy nem az történt volna amit elterveztem, bár az is lehet, hogy szimplán „hivatásos” volt a hölgy, nem pedig egy rablóbanda tagja, bár ezt most már soha nem fogjuk megtudni. Számomra azonban még is történt egy negatívum, azaz ez az sztori, megint belevert egy szöget a „párkeresési aktivitásom koporsójába”, lassan elfogynak a szögek és lassan, de biztosan elfogynak az erőforrásaim, elmegy a kedvem ettől az egész párkeresősditől…

• férfiszemmel férfiszempont járvány randi

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!