Férfiszempont: Ma már nem a szem a lélek tükre

Ma már nem a szem a lélek tükre, hanem a feltöltött fotóid...Lukács evangéliuma 11. fejezet 34. vers. „A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét.”

Lukács evangélista, még nem sejthette Krisztus utáni első században, hogy a 2000-es években mennyire más lesz majd a világ, a gonoszt már nem lehet megállapítani szimplán a szemből, hiszen a hazugságok, a csúsztatások, ma már életünk részévé váltak, még akkor is, ha erre nem így tekintünk, hanem csak egyfajta „szépített vizuális kommunikációra”.

Persze az is lehet, hogy a gonosz már mindenütt jelen van, már régen befizette magát, egy lelki utazásra hozzánk, a fizetsége gyanánt pedig jólétet illetve materiális javakat kaptunk tőle. Vajon tényleg mindenki gonosz, aki hazudik például egy párkereső oldalon, rommá filterezett fotóival? Gonosz az a férfi, aki hazudik a párkapcsolati státuszáról, vagy egzisztenciális helyzetéról? Az a hölgy, aki szebbnek, jobbnak, fiatalabbnak állítja be magát, azt megszállta az ördög? Talán még nem, de tegyük a szívünkre a kezünket, nincs ettől rossz érzésünk, azaz ha hazudunk egy manipulált fotóval, vagy hamis adatokkal részletezett bemutatkozó oldalunkkal? Miért mutogatunk másokra, hogy lám-lám, ők is hazudnak, akkor én miért ne? Szerintem érdemes lenne egy picit megállni, leülni egy padra és élvezni a napsütést becsukott szemmel, nem pedig vadul keresni a táskánkban a napszemüveget. Azt mondják a „képzett” emberek, hogy sokkal könnyebb és simább az az út, mely hazugságokkal van kirakva, de a lebukás kátyúja viszont komoly sérüléseket okoz. Akkor magyarázza el már ezt nekem valaki, ha ezt már előre tudjuk, miért hazudunk, miért vállaljuk azt, hogy könnyen összetörhetjük magunkat.

Férfiszempont: Ma már nem a szem a lélek tükre - Férfi szemmel - -

Az ördög, mindig a részletekben rejlik, mondja a mondás!

Márai Sándort hagy idézzek egy mondat erejéig, „Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság”. Ha megpróbáljuk ezt értelmezni, könnyen rájöhetünk, hogy valami félre csúszott az úton, valamit rosszul csinálunk, valaki vagy valami befolyásol bennünket abba az irányba, ami nem jó, ami hazug és becstelen, de ideológiákat gyártunk azért, hogy megmagyarázzuk hazugságainkat. Szerintem a legnagyobb baj azzal van, hogy a hazugság nagyon könnyen átváltozhat egyfajta általánosan elfogadott igazsággá, ez pedig egyenes út abba az irányba, hogy nem tudunk majd különbséget tenni jó és rossz között. Visszakanyarodnék írásom címéhez, mert kicsit elkalandoztam, bár amit elemezgettem, az szervesen ennek a része, ennek a következménye. Fotóink rendkívüli módon árulkodnak lelkünk állapotáról, jellemünkről. Olyan ez, mint egy virtuális kirakat, elég csak megnézni a közösségi médiában posztolt fotóinkat, vagy mondjuk egy célirányosabb helyet, a társkereső oldalakon található fotókat. Sokat írtam már a szürreális fotókról, a menő márkás ruhában a villanyvezetékből kifeszített udvari szárító előtt pózoló hölgyről, vagy koszos töredezett körömről, mely a replika Michael Kors táskájával került egy társkeresős portfólióba. Ha ez az ördög műve, akkor én megköszönöm neki ezt, mert könnyen kiismerhetővé váltak számomra ezek a hazug emberek, ma már egy-egy fotó alapján felismerem, hogy kivel nem akarok megismerkedni.

A nárcisztikus párkereső fotói, a legveszélyesebbek.

Az igazi nárcisztikus nem alkalmazza a kényszeres dolgokat, ergo baromi egyszerűen eléri, hogy bűnrészesek legyünk a saját magunk ellen elkövetett hazugságokban. Nem lopja el tőlünk az

erőforrásainkat, az időnket, mi magunk adjuk ezt oda neki. Nem kell fenyegetőznie semmiért, mi magunk mondunk el neki mindent. Azért hisszük el a szavait, mert hinni akarunk neki, nem pedig azért, mert rákényszerít bennünket. Fotói többnyire kristálytiszták, őszinteséget és stabilitást sugároznak, pont olyat, amilyenek mi magunk nem vagyunk. Nem alkalmazza a filtereket, hiszen tudja, hogy mi igen, pontosan tudja, hogy sérültek vagyunk, ezért takargatjuk a ráncainkat, ezért nem mutatjuk meg magunkat a valóságban. Ők egytől egyik gonosz emberek, kártékonyak, zseniálisan képesek megalázni és kihasználni a gyengébb embereket. A legjobb védekezés ellenük, ha nem hazudsz a fotóiddal, ha önmagad adod, ha pl problémás az arcodon a bőr, mutasd meg, ne szégyelld, ne akard eltűntetni. Szóval most értem el oda, hogy megint próbáljak érveket felsorakoztatni a valódi kommunikáció mellett, azaz nem csak, hogy rossz emberré válsz az által, ha kamu fotókat tolsz fel magadról, de egyenes ági következménye, hogy a „gonosz vadászik rátok”, könnyen csapdába esel és utána még nagyobb posványba kerülsz majd.

Szerintem az igazság elhallgatása is hazugság, ezért küzdök a hazugságok ellen, még ha ezért nagy árat is kell fizetnem...

Igazán ennek előszeleit már látom mostanában, hiszen ha megismerek valakit és rám keres a neten, megtalálja ezeket a cikkeimet, az esetek túlnyomó többségében megrémülve elszalad, de ennek is van egy jó hozadéka, aki nem megy át ezen a szűrőn, az úgysem hozzám való, c'est la vie. Nemrégen volt egy beszélgetésem egy általam nagyon tisztelt és művelt hölggyel, aki ezt mondta nekem amikor a társkeresőkön burjánzó hazugság volt a téma. Sanyi bakker, mindenki hazudik. A férfiak arról hazudnak otthon a feleségüknek, hogy mennyit ittak a haverokkal az esti meccs közben. Hazudnak arról egymásnak, hogy hányszor voltak a héten a konditeremben. Nagyon sok ember a lustasága, vagy a munkaundora miatt elmegy betegállományba, pedig kutya baja sincs, ez a legnagyobb hazugság. Megismerkedsz valakivel, azt mondja neked, hogy, majd felhív, aztán baszik rá jó magasról. Az emberek hazudnak a barátaiknak, a szeretteiknek, az orvosuknak, mindenkinek, ne csodálkozz, hogy egyedül élsz és illúziókat kergetsz arról, hogy találsz majd magad mellé egy őszinte lányt.
Mellbe vágott, amit mondott, mert igaza van, de én akkor is megteszek mindent a saját magam mikrokörnyezetében, hogy „hirdessem az igét” azaz legalább a szeretteinknek, a barátainknak ne hazudjunk, illetve azoknak, akikkel esetleg boldogan élhetnénk, mert passzolunk egymáshoz. Szeretnék újra bízni egy hölgynek a szemében, látni szeretném benne azt, hogy nem kormolták össze a lélek tükrét nála, azok a hazugságok, melyek sokszor csak egy kis ártatlan filterezett fotóval kezdődtek...

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Pajor Sándor

"Néha kedvem szottyan szürreálisnak ható sztorikat írni, mert ez fejezi ki legjobban, hogy ki is vagyok én valójában. Író vagy mérnök, esetleg motoros? Az vagyok, aki mindezekért cipel egy nagy fakeresztet hátán, miközben a mellkasomra tetováltak az évek, egy előítéletekkel teli skarlátbetűt"...