Amíg teremtik, hiszen a párkapcsolat nem egy olyan magától értetődő és működő jelenség, mint mondjuk a saját szervezetünk funkciói.

A szívverésünkre, az emésztésünkre, a pislogásunkra nem kell külön-külön odafigyeljünk, és nem kell egy láthatatlan potméteren reggelente beállítani az aznapi kívánt értékeket. Mondhatnánk működik magától. A kapcsolat nem ilyen, azt teremteni kell, hogy létezhessen.

Néha nagyon apró jelekből észrevehető, hogy egy kapcsolatot mennyire teremtenek, és az a kapcsolat valójában milyen minőséget képvisel. Például, hogy mennyire vagy érdeklődő és értő figyelemmel a másik felé. Amikor mondjuk a beszélgetésben élvezve a csendet, kivárod-e az időt, amíg elgondolkozik a párod mondat közben, vagy azt figyeljed: mikor vesz levegőt a másik, hogy komolyabb illetlenség nélkül vághass közbe, és végre a rosszullétig sulykolva elmondjad a magadét. Adsz-e neki időt az életedből, mint a legértékesebbet, amit adhatsz. Aki ugyanis fontos nekünk, annak adunk. Sokat.

A másik romantikusnak, vagy banálisnak tűnő, de fontos jellemzője a kapcsolatnak, hogy várjátok-e azt, hogy együtt hajtsátok álomra a fejeteket, és amikor felébrednek az éjszaka közepén, akkor álomittasan megfogjátok-e egymás kezét. Amíg ezek vágya jelen van a kapcsolatban, és közösek a legfontosabb dolgaitok is az életben, addig rajta vagytok a közös úton. Addig biztos, hogy nem csak él, vagy túlél a kapcsolat, hanem tovább él, létezik, lélegzik és virágzik.

• férfiszemmel férfiszempont párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!