Még csak el sem kell merülnünk nagyon a világban, hogy lássuk: a nők elférfiasodnak, a férfiak pedig elnőiesednek. Felcserélődnek a szerepek, funkcionálissá válnak a nők, és gyönyörűekké lesznek a férfiak A férfiak azt mondják, hogy a fenének se kell egy ilyen exceltáblázatokban élő, multikultiban szocializálódott nő nekem, aki egyébként még karrierista is. A franc se fogja letenni mellette a voksát. Mit mond a nő? Hát ez nem férfi, ez nem tud füvet nyírni sem, egy villanykörtét se tud kicserélni, alkalomadtán az ágyban egy kicsit esetleg összeszedi magát, na de azon kívül? Na nekem egy ilyen pali nem kell, ez egyébként is reggeltől estig csak piperkőcködik, és ugye ő már nem borbélyhoz jár, mint elődei, hanem stylisthoz...

Ha visszaugrunk egészen a gyerekkorig, megfigyelhetjük, hogy a két nem genetikai különbségein túl más különbségek is vannak. A lányok például sokkal inkább a kommunikáció révén ismerik meg a világot, mint a fiúk. Csapatokba verődnek, locsognak, és általában hamarabb is tanulnak meg beszélni, a beszédközpontúságuk sokkal erősebb. Órákat tudnak pletykálni, ami általában a kor előrehaladtával sem változik. A fiúk sokkal inkább fizikai kontaktussal, „ütközve" ismerik meg a világot. A kisfiú például nekimegy az asztalnak, aztán egy rejtélyes esést követően közeli barátságot köt a padlóval, dulakodik a haverjával. Bandákba verődnek, és gyakran ott is fizikailag ütköznek másik bandával a grundharc során, később pedig a szüleikkel konfrontálódnak. Tinédzser korban természetesen a lányok is konfrontálódnak a szülőkkel, de a fiúk sokkal direktebb módon. 

Ehhez még a szülők is hozzátesznek egy lapáttal. Gondoljunk csak bele, amikor azt mondják a fiúgyereknek: „Kisfiam, ha elestél, ne sírjál, te férfi vagy, hát hogy lesz így belőled katona?" Ha egy lány elesik, akkor az teljesen természetes, hogy nyafog és ő nyugodtan sírhat, hiszen ő lány, de a fiúnak erősnek kell lennie, és tartania kell magát. Ha például egy fiú az iskolában verekszik, akkor általában a szülő megbünteti vagy fejcsóválva kifejezi az ellenérzését. De hogyha mondjuk megvédi magát, akkor megdicséri, nem? Az apák is azt mondják a fiúnak, hogy büszke vagyok rád fiam, megvédted magad. Ütni nem szabad, na de visszaütni muszáj, meg kell védeni magadat meg a család becsületét. Mindemellett persze tiltják az agressziótól. Itt egy nagyon érdekes kontraproduktív jelenség figyelhető meg, ugyanis hogyha a gyerek agresszív, akkor megbüntetik. Talán még egy taslit is kiosztanak neki. Tehát pont azzal akarják kioltani benne az agresszivitást, hogy agresszívak vele. Agresszív módon lépek föl az ellen, hogy ne legyen agresszív.

Az alábbi kísérletet nagyon sok országban elvégezték a világon: egyszerre két embert vontak be, az egyiknek szópárokat kellett megtanulnia, a másiknak pedig meg kellett tanítania ezeket a szópárokat. Aki megtanította vagy kontrollálta ezt az egész tanulási folyamatot, neki azt mondták: Tudományos tény, hogy ha valaki nem tud valamit megtanulni, akkor azt meg kell büntetni, és így sokkal fogékonyabb lesz arra, hogy legközelebb jobban igyekezzen. Akinek meg kellett tanulnia a szópárokat, az az ember volt a „beépített" és a tanító, a tréner volt az igazi kísérleti alany. Amikor a tanuló, azaz a beépített ember hibázott, akkor a trénernek ki kellet választania, és meg kellett nyomnia egy gombot az billentyűzeten, ami egytől tízig volt kalibrálva. Az egyes gomb az enyhe áramütést, a tízes a rendkívül erőset szimbolizálta. Amikor a tréner valamelyik gombot megnyomta, abban a pillanatban a másikat látszólag áramütés érte, pontosabban színlelte, hogy az erősségi szintnek megfelelő áramütést kap.

Rendkívül érdekes megfigyelést tettek a szakemberek. A kinevezett trénerek általában négyes-ötösig mentek el, és ennél nem ment tovább az alany, mert elkezdte sajnálni az áldozatot. Amikor megállt a négyes-ötösnél, akkor bejött egy fehér köpenyes ember, aki nem volt orvos, nem volt a főnöke a kísérleti alanynak, és nagyon nyugodt hangon azt mondta neki: „Ne haragudjon, önnek nem az a dolga, hogy megálljon, önnek az a dolga, hogy megtaníttassa ezeket a szópárokat a tanulóval. Emlékszik, megbeszéltük, hogy ezt úgy tudja megtanulni a tanuló, ha büntetjük. Az utasítás elhangzása után 70–80% (!) elment a nyolcas-kilences-tízes gombig. Tehát már egy enyhe utasításra lényegesen nagyobb fájdalmat okozott a tanulónak. A másik nagyon érdekes megfigyelés az volt, hogy a legnagyobb valószínűséggel férfiak nyomtak 7-es, 8-as, 9-es, 10-es gombot, és nagyon-nagyon kevesen voltak azok, akik megálltak és azt mondták, hogy ne haragudjanak, én egy ilyen lehetetlenül lélektelen kísérletben nem veszek tovább részt. A szakemberek levonták a megfelelő konzekvenciákat, miután nagyon sok országban megcsinálták ezt a kísérletet. Gyakorlatilag mindenhol hasonló eredményekre jutottak. A másik konzekvencia az volt, hogy a férfiak nagyobb valószínűséggel nyomják meg a nagyobb számú, azaz a nagyobb fájdalmat okozó gombokat.

A kísérletek után 10–20 évvel elővették ezeket a kutatásokat, illetve ezeket az eredményeket, és rájöttek egy addig nem vizsgált összefüggésre: amikor férfi volt a gombnyomó, tehát az agresszor, akkor a másik oldalt az áldozati székben mindig férfi ült, és amikor nő volt az agresszor, akkor a másik székben mindig nő ült. Kitalálták, hogy megfordítják ezt, és csináltak olyan kísérletet, amikor férfi volt a gombnyomó, aki büntette a másikat. Ebben az esetben azt tapasztalták, hogy négyes-ötös fölé senki nem ment, még utasításra sem. Viszont amikor nő volt az agresszor, akkor könnyedén elment akár 9-10-ig is. Úgy tűnik, hogy a férfiak sokkal büntethetőbbek. 

A kísérlet szerint a nők simán büntetik a férfiakat közel tízesre, de a férfiak nem feltétlenül mennek 4-es 5-ös fölé a nők esetében. Tehát nem jelenthetjük azt ki, hogy a férfi agresszívabb, mert a kísérletben a férfiak csupán a férfiakkal voltak agresszívebbek, a nőkkel nem. Sőt, ebben a helyzetben a nők agresszívebbnek mutatkoztak, mert ők a nőknél  és a férfiaknál is simán elmentek a tízes gombig.

• férfiszemmel férfiszempont párkapcsolat szerepek

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!