Tudjátok, azért volt tele az önbizalmam foltokkal és lyukakkal, mert az emberek szeretik kiélni a rosszindulatukat másokon. Úgy érzik feljebb kerülnek, ha a másikat lejjebb rugdossák és nem látják, hogy egy csomó energia befektetése után ők még mindig ugyanazon a lépcsőfokon toporognak és térdig gázolnak a rosszindulatban.

Állandó jelleggel mindent és mindenkit tiszteletben kell tartani. Vannak erkölcsi szabályaink, íratlan szabályaink, törvényeink, etikettünk és még sorolhatnám, hogy mennyi mindennek kell megfelelni lépten-nyomon. Az emberek imádnak meglátni mindent amibe bele tudják mélyeszteni a fogukat, jó mélyen és had vérezzen, csak kapjanak ők is egy cafatot a nagy lakmározásból. Így tépnek a lélekből darabokat. Gúnyos megjegyzésekkel, állandó kicsinyítéssel, hátba szúrással, pletykával és válogatott aljasabbnál aljasabb eszközökkel. 

Régebben felültem nekik és az összes tőrdöfés célt ért. Feszült voltam társaságban és tele lettem komplexussal. Én elhittem mindent akkor, hogy tehetségtelen vagyok, hogy csúnya vagyok, hogy buta vagyok, hogy nincs humorérzékem és nem tudtam elképzelni, hogy én miért lettem ennyire tökéletlen és hibás darab és más miért annyira tökéletes. Csak néztem a magabiztos embereket és én is irigykedtem rájuk, olyan akartam lenni, mint ők.

Később idővel persze én is megláttam az összefüggéseket a cselekedetek és szavak mögött. Menjek haza előbb, hogy te el tudd mondani a főnöknek, hogy itt hagytalak. Tehetségtelen vagyok, mert te szeretnéd a szerepem, amiről ha lemondok akkor te kapod meg. Nincs humorom azért, mert viccesebb vagyok nálad és ha én csendben vagyok akkor érvényesülhetsz. Sok év volt míg ezeket kibogoztam és feldolgoztam, hogy ilyen a világ. Nem tehetek ellene csupán annyit, hogy én nem változom ilyenné. Értem a mechanizmust, látom naponta működni de én távol tartom magam ettől. 

Mert ez az én életem. Nem fogja senki sem meghatározni semmivel, hogy én hogyan is érezzem magam a bőrömben. Én nem leszek rosszindulatú, mert nem fogom magam tőle jobban érezni, sőt és engem nem visz előre. Szépen, csendben én járom az utam, segítek ha tudok és igény van rá, megpróbálok minél több tudást magamba szívni és annyit nevetni amennyit csak tudok. A jót befogadni a rosszat elküldeni vagy kibírni de egy biztos. 

• életszemlélet lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!