Tíz év, igyunk rá, gondolhattad és lecsaptad a poharad, miután hagytad, hogy a tequila végigcsiklandozza a torkod. Zavartan néztelek, mert láttam, hogy te állsz ott, ezer év után is felismernélek, nem hogy hat hónap, de a lelkem valahogy már nem kapcsolódott automatikusan a tiédre, mint a telefonom a megszokott wifi hálózatra.

Újra és újra azt írta ki, hogy hibás kód, zsibbadt ujjaimmal pedig már nem is találtam el a megfelelő betűkombinációt. Aztán rájöttem, hogy megváltoztattad a jelszót. Már nincs hozzáférésem az életedhez.

Kihúztad magad, ahogy rám néztél, gőgösen, és nem néztem olyan hosszan az arcodat, hogy megtudjam, vajon ott vagy-e még bent, ebbe a törékeny testbe zárva. Elnéztem, mert nem bírtam látni a szemedbe tapadt érdektelenséget, mert már az a mondat is fájón csapódott nekem, amikor egy közös ismerősünk azt felelte, hogy „ő sem tudja, miért nem beszéltek már.”

Remegve vártam az italom, csak hogy valamibe belekapaszkodhassak, olyan volt, mintha csak egy volt szerelmem bukkant volna fel az új nőjével, nekem meg menekülnöm kellene.

Azóta is próbálom kibogozni mi történhetett. Egyszerűen csak rövidültek a telefonbeszélgetéseink, drágámnak kezdtél hívni, olyan idegenül, mintha csak azért tennéd ezt, hogy ezzel is csak arrébb taszíts. Melletted ültem, és hiányoztál. Sosem csak a te hibád volt persze.

De ha erőltetni kell a szeretetet, csak belefulladunk.

Egy egész kádnyi kihűlt víz lett a kapcsolatunk, amiben már annyiszor fürödtünk meg, hogy leszedte a bőrünkre tapadt mocskot. Ilyen voltál te: különleges, aki megtisztít minden káros gondolattól. Aztán már egyáltalán nem voltál ilyen. Remélem jól vagy, remélem visszakapod magad egyszer .

• barátság érzések gondolatok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!