Csak arra kérlek, hogy engedj el. Ne csábíts többet a jóléttel és a lelketlen lelkeddel. Mert  már nekem nem kell, mert idővel rájöttem, hogy te nem változol nekem pedig nem te vagy a megfelelő ember. Ahogy én sem neked, hiszen olyan sokszor hangoztattad. Hálás vagyok neked még ezek után is, a sok pofon és a rendszeres megalázás ellenére én még mindig tudok hálát adni. Nem a pénzedért, csak azért mert megtanítottál rengeteg dologra magammal szemben…

A legnagyobb tanításod az volt, amikor ráébresztettél, hogy az elvesztésedre volt szükségem ahhoz, hogy megtaláljam önmagam. KÖSZÖNÖM!

A másik ilyen “dolog” az önzés volt. Hogy tudjam innentől mennyire kell szeretni  az életet, első sorban a saját életemet. KÖSZÖNÖM!

Azt is KÖSZÖNÖM, hogy megmutattad nekem milyen amikor nem kapok szeretetet. Innentől csak annak adok teret az életemben, aki igazán szeret majd engem.

Többek közt, azt is KÖSZÖNÖM, hogy nem voltál ott amikor szükségem lett volna rád. Például karácsonykor, mert neked más dolgod volt és én egyedül ültem a kórházi váróban, miközben volt egy társam valahol a világban.

KÖSZÖNÖM, hogy megmutattad a pénz csak egy eszköz és bizonyos idő után semmit nem ér az, hogy van.

Végül KÖSZÖNÖM, hogy nem értékeltél igazán és ezzel megadtad a lehetőségét annak, hogy más megtegye majd helyetted. Ha hiszek neked  még most is ott lennék a szánalmas szerelmi illúziódban egyedül, magányosan a tárgyak fogságában.

Azt nem tudom megköszönni ami tényleg fájt, talán mindig fájni fog. De most csak ezt szerettem volna elmondani. És remélem egyszer te is valakinek, ha másnak nem is de legalább ISTENNEK megköszönöd, hogy az életed része voltam arra a kevés időre is. Egyszer még találkozunk, valahol….véletlen.  Soha jobbat kívánok neked!

• elengedés elengedni valakit érzések továbblépés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!