Elfogadtam önmagam

Aztán ahogy teltek az évek, rájöttem, akikről azt hittem ismernek, soha nem is ismertek igazán. Soha nem álltak igazán mellettem. Soha nem érezték át a fájdalmat, amit éreztem, egy-egy poén elsütése alkalmával. Ekkor pedig kinyílt a szemem. És onnantól kezdve nem érdekelt ki, mit gondol rólam, addig amíg meg nem ismer, és meg nem érti, miért vagyok ilyen, amilyen.

Ismerem magam. Tudom milyen vagyok. Tudom, hogy képes vagyok kettő perc alatt robbanni, és olykor bolhából elefántot csinálni. Tudom, hogy sokszor túlaggódok dolgokat, és pillanatok alatt gyártok elméleteket. Tudom, hogy olykor hisztis, és elviselhetetlen vagyok, és van, hogy a saját családom nem bír elviselni, mert az idegeikre megyek. Tudom, hogy sokszor ok nélkül, akaratom ellenére bántok meg emberek, családtagokat, barátok a szavaimmal. Tudom, hogy ezeken csak én tudok változtatni, és az évek alatt többé-kevésbé sikerült is, de nyilván én is emberből vagyok, mindenki hibázik, hiszen hibázni emberi dolog, csak tudni kell beismerni. Én képes vagyok beismerni a hibáimat. Talán ezért merem kimondani, hogy a sok rossz tulajdonságaim, a hiányosságaim ellenére, annak ellenére, hogy ennyi idősen 35-ös cipőt hordok, én is szerethető vagyok.

Mert mindezek ellenére egy kedves, őszinte, és segítőkész lánynak tartom magam. Aki megpróbálja mindenkiben a jót látni. Aki sokszor túlságosan megbízik emberekben, és aki nem tud nemet mondani, de nem is akar, még, ha tudja is, hogy kellene. Aki, ha barátról van szó, tűzbe megy érte. Aki bármit megtenne a családjáért, aki nagyon tud szerelmes lenni, és tiszta szívvel, őszintén szeretni, aki a kedveséért bármit megtenne. Egy lány, akit bár az élet volt, hogy választás elé állított, és ezzel a padlóra is küldött, de mivel erős, határozott, céltudatos, felállt, és azóta sem adja fel.

Ennek ellenére sokszor érzem magam fáradtnak, hogy küzdjek bármiért, vagy bárkiért. Hogy elfogadjanak, és szeressenek. De, aki igaz barát így fogad el, aki igazán szeret így szeret, amilyen vagyok. És most már tudom, hogy egy a fontos, én magam. Hogy én mit viselek el, és mit nem. Tisztában vagyok vele, hogy ez életem végéig az a lány leszek, akitől elkérik majd a személyi igazolványát akár a kisboltban, ha alkoholt akar vásárolni, vagy, ha csak egy pubba akar beülni vacsorázni, és korhoz kötött a hely, vagy, ha elakar menni szórakozni. Az a lány, aki bár néha hisztis, és elviselhetetlen, de akinek hatalmas szíve van. Az a lány, aki elfogadta önmagát. Mert elfogadtam. Hiszen ez vagyok ÉN.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!