Egy zseniális angol srác, aki felkavarta a világ zenei életét!

Sam Lee and Friends a Müpában

Sam Lee and Friends

2013. október 12. 19:30 - 22:00

Fesztivál Színház

Közreműködik:

Francesca Terberg - cselló, Jonah Brody - koto, ukulele, Steve Chadwick - trombita, Camilo Tirado - tablá, ütőhangszerek, Flora Curzon - hegedű, Sam Lee - ének, doromb, shruti boksz

„Egy észak-londoni srác, aki nem áll be a sorba” – a The Telegraphnak adott interjújában nemes egyszerűséggel így jellemezte magát Sam Lee, az angol folk legújabb csillaga. Ground of Its Own című debütáló albumával nemcsak a világzenei listák élére került, de a lemezt Mercury-díjra is jelölték. Anglia szerte teltházas koncerteket ad, október 12-én pedig a Művészetek Palotájában mutatja be különleges hangszerelésű dalait.

Sam Lee tavaly ősszel megjelent albuma hatalmas nemzetközi szenzációt keltett. Ez lett ugyanis az első olyan angol lemez, amely az európai világzenei rádiós játszási lista élére került. Ráadásul Samet hazájában is hamar elismerték, ugyanis „az év albuma” kategóriában jelölést kapott a 2012-es Mercury-díjra, mellyel pillanatok alatt a sajtó figyelmének középpontjába is került. Ahogy egyik interjújában fogalmazott a népzene közhelyes felfogását akarja felszámolni. A sziget elfeledett hangjait - az angol, ír és skót vándorló közösségek a széles zenei világ által eddig szinte ismeretlen dalait - a hagyományokat tisztelve, ám mégis modern felfogásban nyújtja át nekünk. Karakteres és utánozhatatlan énektechnikáját autentikus közegben tanulta - hogy miként arról a Guardian még egy videóban is beszámolt -, a lemezen az archaikus angol balladákat varázslatos hangszereléssel szólaltatja meg. Hallgatva mi is ott érezhetjük magukat a vándorló cigányok között, és mégis valahogy nagyon mainak tűnik az egész.

A harminchárom éves Sam nem zenész pályára készült. Vizuális művészetből és antropológiából diplomázott, majd tagja lett egy West End-i burleszk tánccsoportnak. A fordulat akkor következett be az életében, amikor elment a skót balladaénekes Stanley Robertson koncertjére. Az ott kapott élmény annyira lenyűgözte, hogy ezután négy évet Stanley vándorló társulatával töltött. Ez alatt az idő alatt kristályosodott ki benne, hogy nem könyvekből, hanem az eredeti adatközlőktől kell tanulnia, a vándorló cigány és ír énekesektől. A dalok gyűjtésével és átadásával nemcsak előadóként foglakozik, hanem a Royal College of Music énektanáraként is. Diákjainak is azt az érzést és tudást adja át, amit koncerteken a közönségének: „Ez a zene olyan számomra, mintha fára másznék, és a legfelső ágaihoz érve átérezném a kötődést a gyökerekhez, a föld mélyén.”

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!