Tegnap volt a Nagy Kínai Újévi Hangverseny!

A Ló éve.

Az ember, már aki tudja,hogy mit jelent és kiknek, azt nem éri meglepetés. Igaz, bosszankodik, amikor amolyan politikai napilapokban gazdasági meg mindenféle magyarázatokat olvas, de azután elraktározza, hogy nem mindenki tart ott, ahol ő, vagy még nincsen elég mélyen.

Mert most jön az év, amikor nincs idő megállni.

Amikor tenni érdemes.

A kell szót csak azért nem írom le, mert az erőszak nem kenyere a tudásnak.

Amikor azok, akik tudnak egy másik útról, végre megmutatják, és akik velük tartanak, minden bizonnyal nagyon gyorsan, nagyon sok területen lesznek boldogok.

Mintha egy tükör jött volna a Földre.

Mintha minden bú és bánat eltűnne, és helyette a mosoly lenne a megszokott.

Ahogyan tegnap a Müpában.

Mosolyország.

Közben elképesztő lovasroham.

És szeretet.

Komolyan az Iron Maiden jutott eszembe, amikor nyolcvanhatban elsöpört.

Most ugyanazt érzetem.

Igaz Bruce Dickinson és Zhang Guoyong karmester között van különbség, de az elementáris erő világokat köt össze térben és időben.

Nincs már értelme határokról beszélni, csupán az izgalom tartja életben, mert játszani érdemes és fontos.

Nem lehet felidézni, és nem is szabad a koncert pillanatait, mert az egész vész el a részletekben, csakis együtt pompás és tökéletes.

Végtelen alázat és mégis egy apró mosoly a szájak szegletében, és valami közös feeling, igaz a tradicionalitás nehezen viseli a modernséget, de mégis mintha szépen lassan minden egyesülne térben és időben.

Hogy az anyagi világ helyett valami egészen más érkezzen.

Tüzes lovakkal.

Izzó tekintettel.

Köszönet.

Tisztelet.

Erő.

:)

Bokros László

• Művészetek Palotája Nagy kínai újévi hangverseny

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!