Csak jó dolgok történnek velem!
A nőnek a konyhában a helye! Feltett lábakkal, a kezében egy pohár itallal, várva, hogy a férje elkészítse a vacsoráját! – meséli a férje hozzáállást, házi szokásaikat Liz Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek szerzője.
Wow! Ámulok el magamban. Micsoda házasság! Pont egy ilyen kellene nekem is! - Aztán így folytatja: Meséld el drágám, hogy mi történt ma veled. Mesélj el mindent! – idézi az írónő a férjét.
Ez igen! Minden szavát nekem találták ki! – sóhajtok nagyokat. Mert ugye nincs olyan, hogy jó házasság vagy rossz, olyan van, hogy kinek mi a jó. Mindannyian másra vágyunk, van akinek mondjuk az enyémmel teljesen ellentétes természete van és nagyon szeret főzni. Az lehet, hogy úgy képzeli el a romantikus vacsora készítését, hogy együtt főznek (ez olykor még nekem is beleférne), és természetesen vannak nők, például Petra, aki imád főzni, így nála a vacsora készítése saját kezű munka lenne, a kényeztetés pedig az étkezést követően valamilyen masszázs formában érkezne.
Amit az egyedülálló életben imádok, hogy lehetőséget ad arra, hogy az ember begyakorolja, hogyan bánjon jól magával, hogy aztán a másiktól is ezt kapja.
Számomra legalábbis ez az egyedülálló élet egyik nagy tanulsága. Na nem kell nagy dolgokra gondolni! Odafigyelés kérdése az egész! Odafigyelni arra, hogy mi esik jól, mi okoz kellemes érzést! Ezt mára olyan szintre fejlesztettem, hogy nekem szinte az egész napom ebben a jóérzés energiamezőben telik, a reggeli ébredéstől a nap utolsó gondolatáig.
Tapasztalatból mondhatom (a gardróbom még mindig feliratozott dobozokkal van tele, és a lakás többi része sincs jobb állapotban…), hogy nem pénz kérdése, hogy az ember milyen gondolat és érzésvilággal indítja, és éli meg a napját. Lehet aggódni sokmindenen, de az garantáltan nem viszi előre a dolgokat. Lehet őrült módjára dolgozni, a vége – ismét saját tapasztalat kimerültség formájában – nem feltétlenül az, hogy jobban, gyorsabban mennek a dolgok, mert az élet szeret közbeszólni, és a saját terve szerint intézni a dolgokat. Szóval a legjobb, ha az ember a lehető legjobb módon teszi a dolgát és közben élvez minden pillanatot. A reggeli kávétól, a közértbe való sétán át - a legszebb útvonalon megyek és hagyok rá időt, hogy oda-vissza megálljak nézelődni, vagy leüljek a kedvenc parkomban elmélkedni. Sőt, az is előfordul, hogy nyári zápor esetén esernyőt ragadok, abbahagyom a munkát, és sétálni megyek, mert imádom az eső illatát, az érzést, ahogy kezem-lábam megázik, és kaffog a papucs a lábamon. Aztán meg az azt követő napsütést, az esti fényeket a városban. Őszintén szólva nem is tudok rossz dolgot felhozni a mindennapokból. Pedig vannak, tudom, anélkülis, hogy egész nap azokon mérgelődnék, de nem akarok!
Kép forrása: Today.com
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez