Boldogság, gyere haza…

Mindig irigyeltem azokat, akiknek konkrét elképzelésük és megvalósítási tervük volt az életükhöz. Szerettem volna én is egy listát, amin kipipálhatom mit értem el eddig, ehelyett a lehetőségek arzenálja tartott ébren éjszakánként. Az útelágazásokat egy idő után magamnak gyártottam, hogy aztán tanácstalanul rostokoljak előttük.

Felidéztem a találkozásokat Veled, és rájöttem, milyen gyakran volt hozzád szerencsém. Valahányszor elalvás előtt a nyakamba leheltek, vagy olcsó kávét kortyolva néztem az esőcseppeket versenyezni a vonat ablakán hazafelé, és ma is, mikor reggel a kutyám kámforként tűnt el a friss hóban. Azt hiszem, ezek az élmények olyanok, mint a csomópontok a sorsügynökség füzetében, elindulhatok bármelyik úton, végül bennük lyukadok ki… benned, a Boldogságban. Egy megálló vagy csupán, hol megpihenhetek? Jel, ha változtatnom kell, jutalom, ha a megfelelő utat járom?

Áruld el, kérlek: csak így, egy-két pillanatra fogunk összefutni? Feleslegesen üldöztelek, mint egy végső célt, igaz? Nem is terveztél soha maradni… Miért van ekkora hatalmad felettem? Miért te döntöd el, meddig lehet részem az érzésben? Mit tegyek még? Már rég teljesültek a feltételek, amihez kötöttelek. Magamnak már bizonyítottam, és most mégis itt ülök, mint valaki, akit megcsalnak. Várlak haza, mint ahogy a hűtleneket szokták. Közeledj most te felém. Győzz meg újra, hogy összetartozunk! Mert félek, hogy te nem is engem akarsz, hogy te más Boldogsága vagy, más beteljesületlen álma… én pedig csak futok utánad önzően, kergetlek egy életen át, mindhiába.

Csiszár Lilla

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!