Blokkok, amik elzárnak a szeretet megtapasztalásától

Félelem attól, hogy nem vagyok elég jó – úgy érzem nem vagyok eléggé szerethető

Mindannyian félünk valamitől, ez kódolva van bennünk, nincs is semmi baj addig, amíg egészségesen létezik bennünk a félelem. A baj ott kezdődik, mikor a félelem túl nő rajtunk és hatalma lesz felettünk.

Ha attól félsz, hogy nem vagy elég jó valaki számára, nem vagy szerethető, nem vagy elég érdekes, okos, vonzó, az az önmagaddal szembeni elégedetlenségedet tükrözi. Mindenki hibázik, emiatt nem kell bűntudatot táplálnod magadban, nem szabad emiatt bántanod magadat, megfelelned másoknak, lekicsinyíteni magadat, mert ezzel blokkolod a feléd áramló szeretet. Hogyan lenne képes Téged szeretni valaki, ha ezt Te sem hiszed el? És ha megpróbálna szeretni valaki, akkor ebből a nézőpontból, ahogyan Te látod most magadat, képes lennél neki hinni? Hogyan lennél képes befogadni őt és a feléd irányuló szeretetét, ha ennyire rossznak ítéled meg önmagadat? Sehogy.

A másik vért is izzadhat, nem leszel képes neki elhinni. A legtöbb olyan kapcsolat, ahol az a felállás látható, hogy a "rossz" kell, az elérhetetlen, a jót meg észre sem vesszük, nem tudjuk még szeretni, pontosan erre ad magyarázatot. Azzal nem tudunk még mit kezdeni, aki igazán szeretne, ott még nem tartunk, hogy ezt értékeljük, hogy erre a szívünk is rezonáljon, mert még mi sem így látjuk önmagunkat.Akinek nem kellünk, ott még kaphatjuk ezt a tükröt, oda még húz a "szívünk", mert a lélek rajta keresztül szeretné felnyitni a szemünket erre a felismerésre, erre a megoldandó, belső feladatunkra, ezért iránta "lángra lobbanunk".A feladat pedig az, hogy meg tudj magadnak bocsátani és elfogadd, szeresd magadat minden jó és rossznak vélt tulajdonságoddal együtt.

Visszamenőleg is meg kell tudnod bocsátani önmagadnak a mulasztásaidat, a botlásaidat. Ne cipeld őket, tedd le és nézd meg őket. Akkor és ott így és így cselekedtél, az akkori énednek megfelelően. Ezek a hibák is hozzá tettek ahhoz a személyhez, akivé ma váltál, de ma már ettől több vagy. Ebből a nézőpontból a hibáidnak is van értéke, nem rossz. Vannak olyan gondolataink önmagunkról, amit sokszor már csak megszokásból cipelünk. "Én ilyen és ilyen vagyok. Ez vagyok én.." körbe határoljuk magunkat ezekkel a gondolatokkal, miközben egy részük már lehet nem is igaz ránk, vagy csak ezen gondolatok fenntartása miatt vagyunk képtelenek túllépni önmagunkon.

Ettől sokkal többek vagyunk, minden percben, minden nap, lehetőségünk van arra, hogy megtapasztaljuk mennyire sokszínűek vagyunk és csodálatosak. Minden nap lehetőséget kapunk, hogy felülmúljuk régi önmagunkat és növekedjünk. Mit vagyunk képesek kihozni önmagunkból és az életünkből, ez csak rajtunk múlik. A címkézéssel, a saját magunkról alkotott véleményekkel, a határtalanságunkat blokkoljuk és persze a szerethetőségünket, értékességünket. Bármihez elég jó vagy! A lehetőségeid határtalanok, amint felszabadítod magad ez alól a hiedelmed alól és elfogadod minden fellelt, megtapasztalt részedet, címkézésedet, amit önmagodról alkottál.Lehet, hogy valaki pontosan abba a tulajdonságodba szeret bele, amit Te hibásnak vélsz. Ha minden tulajdonságodat képes vagy elfogadni és nyitottan felfedezni, akkor más is pontosan úgy fog szeretni ahogy vagy, hiszen már Te is képes vagy rá.

Amikor ítéletet mondasz magad vagy mások felett

Akkor sem vagy elfogadásban és így szeretetben sem. Aki ítélkezik, abból hiányzik az együttérzés és nem utolsó sorban óriási tükör, hogy mivel nincs békében önmagán belül sem. Az egonak ez most nagy kibillenés lehet, erősen felháboríthatja, mégis így van. Csak az nem tud felbosszantani, piszkálni, benyomni rajtam valamit, ami bennem is rendben van.Amikor valakinek valamilyen tette, cselekedete, tulajdonsága felzaklat, az egy jel, hogy benned ugyanez a dolog is ott van és még nem fogadtad el, nem hagytad még jóvá, ellenzed magadban is ezt a tulajdonságodat, akkor is ha ez nem tudatosan felfedezett részed.

Valaki iránt akkor érezhetünk együttérzést, ha azt a tapasztalatot, tulajdonságot, már önmagunkban is felleltük és megbékéltünk vele vagy legalább is dolgozunk rajta. Ekkor tudjuk átérezni, hogy a másiknak milyen és ha bennünk ez már elfogadásban van, akkor legyen az bármi, nem vetjük meg érte, hiszen jártunk már hasonló cipőben. Amikor olyan dolog jön fel, ami viszont kiveri nálunk a biztosítékot, az arra mutat rá, hogy azzal a "dologgal" nekünk is van elakadásunk, különben nem érintene meg, hanem hidegen hagyna, vagy együtt tudnánk vele érezni. Az önismeretünk szempontjából az ilyen tükrök nagy segítségek lehetnek számunkra, mik azok a magunk előtt is elrejtett tudatalatti minták, viselkedések, amiket nem szeretünk saját magunkban, amiket leszeretnénk tagadni, annyira, hogy még a létezéséről sem "tudunk" úgy elnyomtuk magunkban, de ott van, ez kiderül ilyenkor és ha ügyesek vagyunk, inkább önvizsgálatot tartunk saját magunkban, mielőtt a másik felett ítélkeznénk.

Persze nem kell mindent elfogadni, megvannak a saját egészséges határaink, hogy tudjuk nekünk mi a jó, de az biztos, hogy ilyenkor ugyan együtt érezve, de arrébb állunk, nem fog kizökkenteni, ha nincs vele nekünk is dolgunk. Nem fogunk felháborodni és ítélkezni. Ha mégis, akkor legyünk hálásak, hogy a másik ember segítségével ez most a felszínre került és tegyük önmagunkban helyre, fogadjuk el, hogy ez sem hiba, hogy van egy ilyen részünk, aki tud ilyen is lenni, így már nem is lesz akkora ereje bennünk, mint korábban, öntudatlanul működve.

Önkifejezés hiánya – Nem tudom mit akarok, de azt igen, hogy mit nem

Tudod, hogy mit akarsz? Mit keresel igazán? Az univerzum is mint tudjuk, csak azt érzékeli, aminek Te energiát adsz, ha annak adsz energiát, hogy csak azt tudod, amit nem akarsz, de azt nagyon nem és arra fókuszálsz, akkor az fog láthatóvá válni az életedben. A "nem" szót nem fogja észrevenni, csak az energiát, meg azt a gondolatot és képsort, aminek a figyelmedet szenteled nap mint nap.

Válts fókuszt, szedd össze és koncentrálj arra, amit igazán szeretnél. Amikor kitudjuk fejezni azt, akik vagyunk és amit szeretnénk, akkor a szívünket is megnyitjuk. Itt nem feltétlenül olyan listáról van szó, hogy hogyan nézzen ki a másik, milyen tulajdonságai legyenek (persze lehet), hanem első sorban arról, hogy milyen energiát, milyen tapasztalatot szeretnénk végre beengedni, megteremteni. A tiszta szándék áramoltatása segít abban, hogy megteremtsd azt, amit valójában szeretnél. Sokszor ez nincs is letisztulva bennünk és csodálkozunk, hogy káosz uralkodik az életünkben.

Nagyon tisztán tedd fel magadnak a kérdést, mire van most szüksége a szívednek? Egy kapcsolatra? Vagy most egy kis függetlenségre vágynál? Figyelj, onnan tudod, hogy valamit tényleg a szíved mond, hogy ezeket a mondatokat inkább érzed, mint sem hallod. Amikor az ego beszél, akkor ő tényleg beszél, duruzsol, hangosan, követelőzően, félelmet,kétséget bizonyítási vágyat generálva benned. A szíved halk és nincs kétség nincs mit belemagyaráznod, hogy ez igazság vagy sem, csak tudod, mert jó érzést kelt benned. Nem szavakkal kommunikál, mégis érteni fogod tisztán, ha lecsendesíted az elmédet. Lehet hogy furcsán hangzik, de a szíveddel folytatott beszélgetés, nagyon is segít felszabadítani azokat a blokkokat, amik elzárják előled a pozitív élettapasztalatokat. Tedd rendbe ezeket a kis célokat, adj irányt az életednek.

Ha gyakorlod az önkifejezésedet, a kapcsolataidban is könnyebben elérhetővé teszed saját magadat és a vágyaidat is. Amikor már tisztán tudod, hogy mi az, amit szeretnél, arra már tud felelni, simulni az élet is, a párod is vagy megérkezni ehhez a vágyhoz, egy olyan társ, akivel ezt a szándékokat megtudod valósítani. Ez nem a követelőzésről szól, nem is az elvárásokról, hanem arról a tiszta szándékról, amit szeretnél átélni és megtapasztalni.

További írásaim itt és itt!

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!