Az utolsó szeretlek

Mondanám azt, hogy veled minden más. Hogy nélküled nem akarok jövőképet rajzolni. De hogyan tehetem mindezt meg, ha hiábavaló? Ha az félelem falai mögé bújva állsz és messziről nézel rám. És én már tudom, hogy nem akarok színevesztett, fakó arcú, szomorú szívű nő lenni. Az, aki ragyoghatna melletted, ha igazán akarnád. Ha tényleg valóban akarnád. Ha nem én lennék az örökös B-opciód. A bemesélt úgy sem sikerülhet érzésed. Miközben te és én együtt színezhetnénk az életet.

Én ennél több akarok lenni. Az, akit a „de” után teszel. De ő az a nő, aki kell. De ő az, aki hozzám tartozik. Szeretni sokféleképpen lehet. Mondd, te hogyan szeretsz engem? Hova tűnik a tetteid mögül az érzés, amikor kizársz? Hova tűnik a szíved, amikor jéggé dermeszted a lelkemet a szavaiddal? És mégis, tudom jól, hogy ott vagyok. Ott bent neked. A szíved elrejtett hetedik szobájában. Ahova a kulcsot magad elől rejted el.

De most előtted állok, és kérdezem tőled, vajon az utolsó esélyünk is egy volna marad csak ezután?

További írások itt!

Instagram ITT

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Mounaji Barbi

Az írás, mint kifejezőeszköz mindig is jelen volt az életemben. A szenvedélyemmé vált, és ennek köszönhetően a lehető legtöbbet szeretnék átadni ebből másoknak.