Mennyi jelentést hordozhat magában egy szám? Rengeteget. Rengeteg fejünk felett lebegő ítéletet, előítéletet, és szociálisan elfogadott klisét, mert képtelenek vagyunk máshogy gondolkodni, általában még saját magunkról is.

Rengeteget harcolunk a gyors lefolyású ítéletek, és negatív sztereotípiák megszüntetéséért, minden magazint átlapozva legalább egy olyan cikkbe futunk, ami igyekszik a modern szépségideált átformálni, vagy a toleráns, pozitív gondolkodást elősegíteni. Azonban a legalapvetőbb problémák a szám-fetisizált társadalmunkból származnak, ami elgondolkodtató. Számokban mérhetőek vagyunk, legyen az 90-60-90, vagy az iskolában kapott jegyeink, és gyakran ezek a számok valójában másról beszélnek, mint amilyen jelentést tulajdonít nekik a világ.

SÚLY: Állítólag nem illik egy nőtől megkérdezni, hogy hány kiló. Természetesen értem ennek a filozófiáját, de egyrészt viszonylag ritkán kerül ez a kérdés teljesen véletlenszerű szövegkörnyezetbe - értem ezalatt azt, hogy oka van a kérdés feltevésének, nem szoktam a kardio gépre sem haragudni - másrészt pedig miért is kéne ezt szégyellnünk? Grammra pontos határok élnek az ember fejében a súly szerinti sztereotípiákhoz, hány kiló alatt anorexiás, és hány kiló felett túlsúlyos valaki, ami innentől kéz a kézben jár a lecsapott labdákkal, és szinte soha nem teszi fel senki az okra vonatkozó kérdéseket. Van aki képtelen hízni, és van aki képtelen fogyni, ennek ezer meg egy oka lehet. Persze az általánosítás pont a szélsőséges esetek kis százaléka miatt alakult ki, és mondhatjuk abszolút pozitívnak az egészséges testkép mennybe menetelének történetét, hiszen csak egészséges testben lehet egészséges a lelkünk. Viszont ez mindenkinek a saját keresztje, értem szó szerint a mindenkit, hiszen meggyőződésem szerint valóban mindenki a súlyával és az alakjával küzd, épp ezért gondoljuk meg kétszer is, hogy kire sütjük azt a bizonyos bélyeget, és miért is tesszük? Talán mert sokkal könnyebb, mint magunkat állítani a bizonyos nagyító alá, és objektíven kijelenteni, hogy valóban mindent megteszünk a saját standardjeinknek való megfelelésért. Ne féljünk kimondani azt a bizonyos számot, hiszen semmit nem mond el rólunk.

ÉLETKOR: Az életkorunk a legvarázslatosabb szám, ami ebben a társadalomban létezhet. Kizárólag egy dolog a jelentése - hogy hány születésnapot értünk meg. Az élet millió és millió területén fejlődünk, érünk, és öregszünk teljesen különböző tempóban, mértékben, és módon, így a világ összes embere különböző marad, és összehasonlíthatatlan egyetlen szám alapján. Nemrég belefutottam egy cikkbe, ahol egy évben született hírességek fotóit tették egymás mellé, mindenféle hű meg ha felkiáltással. Kérdezem én, hogy miért nem írnak ugyanolyan keresztnevű, hajszínű, vagy csillagjegyű hírességekről egy ugyanilyet, és csodálkoztak volna, hogy nem hasonlítanak egymásra. Ugyanúgy, ahogy a szociális intelligenciánk, a jellemünk, vagy a komolyságunk különböző tempójú változáson megy át az évek során, az arcunk is pont ugyanígy működik. Különböző behatások érnek minket, más döntéseket hozunk meg, és más körülmények határozzák meg a fejlődésünket, vagy néha visszafejlődésünket. Nincsenek életkori elvárások, csak útmutatók. Nehéz dolog manőverezni a ránk erőltetett életkori normák között, és kikerülni a fejcsóválást, mert még nincs valódi munkánk, már gyerekeink születnek, vagy éppen vénlányok maradtunk egyesek szemében, csak mert az óra elütötte a harmincat. Amint elhagyjuk a tizennyolcas - egyébként a mi védelmünkben húzott - határvonalat, már minden kizárólag rajtunk múlik, haladhatunk bármilyen tempóban, és választhatunk bármilyen életkorú partnert, természetesen legális határvonalakon belül. A nagy korkülönbség stigmája borzasztóan nehezen emészthető falatnak tűnik a társadalom számára jelenleg, és nem is kétlem, hogy egy bizonyos százaléka az extrém verzióknak apakomplexusokból, vagy öregedéstől való rettegésből fakad, de ez pontosan ugyanaz a történet, mint a súllyal való közdelem: nem tudhatjuk a teljes történetet.

NULLÁK A FIZETÉSED VÉGÉN: A siker nem pénzben mérhető. Ha valaki ért a pénzcsinálás misztériumaihoz, az egy fantasztikus képesség, de nem a siker hivatalos mértékegysége, hiába azonosítjuk tudat alatt a kettőt egymással. Ugyanakkora probléma tud lenni egyesek számára, ha egy férfi keveset keres - hiszen nem tudja eltartani a családját - mint amikor egy nő sokat - mert túl sokat dolgozik, és nincs ideje másra, a zsebben csörgő mennyisége hihetetlen szélsőséges érzelmeket tud előcsalogatni. Érdekel hogy hogyan és honnan van neki, hogy neki miért van, hogy legális-e, hogy miben jár, mivel jár, mennyi pénzt visel, hova jár nyaralni, miből telik rá, hogy csak a pénzért van-e vele, hogy biztos csak a pénzért van vele, és természetesen hogy vele csak a pénzéért lehetnek. Egy délelőtt vetített szappanopera teljes érzelemskáláját végigjárja néha nem csak a gyarló ember fia, hanem bárki - álmodozhatunk olyan dolgokról, amiket mindig lesz aki az arcunkba tol, vagy elkezdhetünk megküzdeni értük, ha úgy érezzük valóban boldogabbak lennénk tőlük. Megsúgom: nem lennénk. Csodás dolgok, de a boldogságot máshol kell keresni. Hány éhező festő lett halála után multimilliárdos? Ezzel persze nem arra apellálok, hogy meg nem értett művészek világában élünk, hanem arra, hogy nem mindig jár méltó díjazás a tehetségnek, az alázatnak, és a szorgalomnak. Hány olyan pincérrel, masszőrrel, mesteremberrel, vagy akár íróval, sportolóval van dolgunk egy élet során, akinek szenvedélye és szerelme a szakmája, és kiemelkedően végzi, a gyatra honorárium ellenére is. Ők ugyanolyan tiszteletet érdemelnek, mint az, akinek azért adjuk meg, mert rendelkezik a ritka képességgel, hogy milliókat pakoljon a saját zsebébe.

PARTNEREK SZÁMA: Tengerentúli kollégáink teljesen helytálló módon saját kifejezést is gyártottak a fat-shaming (kb. kövér-gyalázás) mintájára slut-shaming (ribanc-gyalázás) névvel arra a jelenségre, amiről hiába próbálnak, nem tudnak másképp gondolkodni az emberek. Ha az a bizonyos szám magas, ami egy hölgynél a szexuális partnerek számához kapcsolódik, akkor automatikusan áldozatává válik annak a csípőből történő ítélkezésnek, amire valójában még kifogást sem kell keresni, mint ahogy a súlynál beleerőltethető a 'De én csak az egészségét féltem...' félhazugság, hiszen erre nincs kifogás, leírtuk. Vonatkoztassunk el a nemek közötti különbségekből adódó képmutatástól, mert lerágott csont, hogy egy férfi megteheti, maradjunk annál, hogy egy nő miért nem? Megint csak elő kell hoznom a kulcsfontosságú tényt, ami a cikk minden címszava által feldobott probléma kizárólagos megfejtése: nem tudjuk a teljes történetet. Nincs olyan séma, amivel mindenki tudna azonosulni, hiszen mindenki máshogy éli az életét. Van aki egyetlen egy férfinak adja oda magát egy egész életen át, és van olyan, aki tízesével eszi őket reggelire. Azt feltételezni, hogy az előbbi szent, és az utóbbi mocskos, ugyanolyan buta előítélet, mint bármely másik, hiszen ez semmit nem mond magáról az emberről. Nem tudhatjuk hogy a tapasztalatlan nő megtanulta-e egyáltalán élvezni, vagy csak kötelességként éli meg, és képtelen felfedezni a szépségét, és azt sem tudhatjuk, hogy a kalandozó valójában virágról virágra repkedő periódusát éli, mert hajtja az ifjonti hév, vagy menekül komoly problémák, és komplexusok elől. Nem minden könnyűvérű nő naiv, ostoba, vagy kihasználható, hiszen ez kétszemélyes játék. A keresztény kultúránk hozadéka a szex bűnös, gonosz, és titkos dologként való felfogása, pedig egy csodás és felszabadító élmény, amiben semmi rossz nincs a világon. Ellenben az a varázsa, hogy zárt ajtók mögött zajlik, így mindenki úgy élheti meg, ahogy az neki jól esik, ezért semmilyen ítéletet nem érdemel. Ez is csak egy szám, ami mindenkinek teljesen mást jelent.

Molnár Dorka | thesense.co

• molnár dorka styledrops the sense

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!