Az élet nem egyszerű. Néha olyan emberek bántanak minket, akik fontosak voltak nekünk. Sokszor mondogatjuk, hogy miért pont velem tette ezt, egyszerűen nem értjük az okát. Higgyétek el, hogy mindenkinek megvan írva a sorsa, és aki bántott titeket, majd az élet visszaadja neki, duplán… mert mindenki azt kapja, amit megérdemel.

Te is megfogod, nem úszod meg ne, hogy azt hidd. Lehet, hogy most azt érzed nyeregben vagy, mert a te fejedre került a „sajnáljanak meg, én nem tehetek semmiről, megpróbáltam mindent” korona, de ez csak egy ideiglenes állapot. 

Előbb vagy utóbb mindenkit utolér a sorsa. Téged már lehet, hogy régen utolért csak még nem látsz tisztán. Nem látod a fától az erdőt. Eltakarja a szemedet a rózsaszín köd. Vagy egész egyszerűen, túlságosan naiv vagy. Ami azért valljuk be, elég furcsa lenne tőled. De nyilván mindenki változik élete során, csak az irány nem mindegy…

Még pár hónappal ezelőtt szomorúan, kisírt szemmel feküdtem az ágyon, és kerestem a válaszokat. Aztán te segítettél benne, hogy hirtelen, pillanatok alatt ezek az érzések átalakuljanak…haraggá. Aztán szépen lassan, amikor már kezdtem megemészteni a dolgokat, nem tudom hogyan, mert azt hittem ismerlek, de te újra, és újra tudtál nekem még ennyi idő után is meglepetést okozni. Persze nem jó értelemben…

Elérted azt, hogy megint fájjon, hogy megint emlékezzek. Fájt, hogy ezt tetted velem. Fájt maga a tudat, hogy én ezek szerint semmit nem értem neked. Fájt, hogy tudtad ezzel felszakítod a sebeket. Abban a percben döntöttem el, hogy nem akarok rólad, rólatok tudni semmit. Beszélni veled, látni téged soha többé nem akarlak az életben. Kitöröltelek az emlékeimből. Azt viszont szívesen megkérdezném tőled, hogy te tényleg boldog vagy így? Mert ismerlek. Megint bizonyítani akarsz másoknak, magadnak, hogy te tényleg szerelmes vagy, és soha nem voltál ennyire boldog, mint most. A szemeid viszont másról árulkodnak… 

Tudod, én tudom , vagyis sejtem, hogy mi a baj. Szeretsz főzni…Te magad választottad hozzá az alapanyagot. Valószínű már megbántad, hogy nem vártál elég időt, hogy megtaláld a megfelelő receptet, emellett pedig, megláttad a boltban a már nem túl friss, de érett hozzávalókat,  inkább a biztosra mentél, és beletetted a kosárba. Tudom, hogy szereted a pikáns, és csípős ételeket, de szerintem ez most nem ízlik neked annyira, mint ahogy azt szeretnéd, vagy szeretted volna.  A baj csak az, hogy ezt te főzted magadnak, és amit főztél azt meg is kell enned…

• csalódás elengedés harag lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!