Minden kislány és kisfiú álmokkal teli batyuval sétál bele a felnőttek világába. Az elképzelések változnak, formálódnak, az évek elteltével egyre inkább kezdenek a realitáshoz közelíteni. És gyakran végül nem marad más, mint sok felnőtt nő és férfi, akik már csak halványan emlékeznek az álmaikra, és a vágyakkal telipakolt batyut lerakják a saját világuk eldugott kis szegletébe.

Mert felnőttként kőkeményen odaszögezzük magunkat az ingatag talajhoz. És folyton csak azt kérdezzük magunktól, hol rontottuk el? Hiszen az életünk a nyomában sincsen annak, amit gyerekként, kamaszként, fiatal felnőttként megálmodtunk. Valóban csak annyi történt, hogy beláttuk, az álmok nem voltak összhangban a lehetőségeinkkel? Vagy feladtuk a sok színes képzeletet, mert megijedtünk a harcoktól, a kudarcoktól?

Teljesen mindegy, hogyan kerültünk messze az álmainktól. Az a fontos, hogy ne féljünk a nyomukba eredni. Nem lényeges, hány évesek vagyunk, az sem fontos, hogy honnan érkezünk, mert minden életkorban és mindenhonnan van lehetőség beteljesíteni az álmainkat. Vannak olyan álmok, amelyeket úgymond lentebbről érkezve embertelen erőfeszítésekbe kerül beteljesíteni, de nem lehetetlen. Mert a lehetetlennek tűnő akadályok gyakran csak egy kis kreativitást igényelnek, persze a bődületes energiakiszipolyozás mellett. Ugyanakkor ne feledjük el, hogy az álmokhoz vezető útnak nem szabad felőrölnie az idegeinket, és továbbá nem engedhetjük, hogy az álmaink oltárán feláldozzuk az emberségünket, a becsületünket, a büszkeségünket, mindazt, amitől embernek érezheti magát egy ember. Mert arról, hogy egy cél érdekében embertelen módon törtessünk, biztosan nem álmodtunk sohasem. És lehetséges, hogy óriási kerülőutat teszünk meg, mire megérkezünk az álmaink világába, de legalább volt egy vezérszála az életünknek, amely mentén haladtunk. Igaz, sokszor elveszítjük ezt a vezérfonalat, és sok-sok mellékszálon vánszorgunk jobbra és balra, előre és hátra, de ha hiszünk abban, hogy megvalósíthatóak a gondolatainkban folyton felsejlő képek, akkor kell, hogy erőt pumpáljunk magunkba, és megmarkoljuk azt a vezérszálat. És ha egész életünkben csak hajtottuk azokat a vágyott álmokat, de soha nem értük utol őket, akkor sem kell belerokkannunk az életbe, folyton arra gondolva, hogy mit nem értünk el. Van az a pont, ahol új álmokat kell szőni az életben. De mindig kellenek az álmok. Amolyan hajtóerőként, de semmiképpen sem üldözőként.

Álmodni kell, hogy ne csak éljünk bele a nagyvilágba. Az álmokkal nem ártunk senkinek, ha a hajkurászása nem veszi át az uralmat az egész életünk felett. Álmodni kell, hogy legyen mit megvalósítani. Mert minden álom beteljesülése a földre hintett isteni boldogság. Feltéve, ha nem tévesztettük szem elől a legfontosabbat: az emberséget, amit nem írhat felül semmiféle földi vágyakozás.

Szilágyi Edina

• álmok célok felnőttkor lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!