Veled van a közös emlékeitekben, amit senki nem vehet el tőled. Ott van, amikor erős vagy, és kitartasz, pedig más már rég feladta volna. Megjelenik a szád melletti gödröcskében, amikor mosolyogsz. Benne van egy mesében, elbújva a sorok között, melyet újra és újra felidézel esténként. Ott van egy rajzban, egy rosszul kanyarított t- betűben, de még a le nem írt, ezernyi gondolatodban is.  Megbújik egy szomorú szempárban, és a legváratlanabb pillanatban is jelen lesz, amikor szükséged van rá. Ott van a nehezebb döntéseidnél, és benne van minden válasz nélkül hagyott kérdésedben.  Jelen van a fontos napokon, melynek a dátumát csak kevesen tudják, és ott van abban az apró lángban is, ami a meggyújtott mécsesben pislákol vissza rád.

Benne van a kimondott szavaidban, és a választékosan megfogalmazott mondataidban is. Veled van, és nem tűnik el, magaddal viszed egy életen át. Mert azok a kapcsolatok, amelyek a lelked mélyében köttettek, nem múlnak el, soha! Olykor kicsit elhalványodnak, néha kicsit csendesebbek, de ott vannak. Hisz az érzést, az emlékeket, és a közös pillanatokat nem veheti el tőled még a legborzasztóbb tény sem, akkor sem, ha a hívott szám már nem felel.

És igen: Bár fizikai értelemben már nincs veled, de mindaz, amit adott neked: örök.

Sok mindent elvehet tőlünk a sors, de az emlékeinket soha. Az emlékezéshez pedig nincs szükség nagy dolgokra. Olykor csak egy kis csend, pár önmagunkkal töltött perc, vagy egy katicabogár is elég..

„.. mert a szeretet nem szól, az néma csendben jár!”

• elmúlás elveszíteni lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!