A teremtés tavában

Egymásba érnek a különböző rezgésű és intenzitású vágyak, szinte kiabálnak. Ahelyett, hogy finoman átrezegtetnék a tavat, felfordítják és felkavarják azt. Nyugtalan a színe – látod – és egy baljós érzés is elkap. Most már biztosan tudja a tó, hogy mit akarsz, de nem érzel békét, se nyugalmat. Valami nincs rendben, az izmaid görcsben, a feszültséget harapni lehetne körülötted. Miért megy minden olyan nehezen?!

Eggyé válni a tóval, ezt akartad. A békét, a kívánságod, a végtelent, a mindenséget. Már majdnem sikerült, már majdnem megkaptad, de a hitetlenség mégis megmart. Titkon kétkedve figyelted a gyűrűket, s megijesztett, amikor a teremtésed néma lett. Nem hitted, hogy ez a célegyenes, hogy most már csak békésen létezni kell. Piszkáltad a tavat, fröcskölted a vizet, csak kiabált benned az elégedetlen gyermek. Pedig eggyé válni, teremteni, nem ezt jelenti..

Van egy hely, ahol a vágyak valóra válnak. Nevezhetjük tónak? A teremtés tavának. Alázatos kavicsokkal itt bármit kérhetsz, megrezegtetheted a felszínt, s a gyűrűző vágyak csodájára is járhatsz. Teremtéseddel eggyé válva pedig, veled harmóniában, végre kisétálhat a tóból mindaz, mi szíved kívánsága.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentes Flóra Babett

Abban hiszek, hogy mindannyiunkban megtalálható ugyanaz. Rejlik bennünk valamiféle közös mélység, mely sokszor úgy tűnhet, érthetetlenül terül elénk csupán. Mégis azt gondolom, hogy minden érthetetlen könnyen értelmet nyerhet a megfelelő hívószavakra. Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy megtaláljam ezeket a szavakat, s írásaimmal megszólíthassam olvasóimban azt, ami mindegyikünkben benne van. További tartalmakért látogass el a „Flóra Babett” néven futó Facebook oldalamra – várlak, s köszönet, amiért velem tartasz!