Tegyük fel, hogy beleszerettél. Megláttad, és olyan gyorsan zuhantál, hogy egyszerűen nem volt kiszállás. Küzdöttél, és próbáltad másképpen látni. Nem látni, és nem érezni, ami a szívedet őröli. Kiverni a fejedből, ez az elsődleges cél: hiszen párja van, foglalt, semmiképpen nem lehet a tiéd. Nem vagy te ilyen ember - pontosan tudod, hol húzódik a határ a helyes és helytelen között. De mégis mit kezdj magaddal, amikor a látszólag helytelen érződik a leghelyesebbnek?

A Te hibád lenne? Tudod, hogy nem helyes, teljesen rendben van az értékrended. Egy jó ideig képes is vagy uralkodni a kibontakozó vágyakon, az elkalandozó gondolatokon, a helytelen érzelmeken. Elnyomod őket, próbálsz dűlőre jutni magaddal – kicsit tagadni az egészet. Gondolod, hogy ettől jobb lesz?

Valójában csak egy hajszál választ el attól, hogy tényleg megtedd. Igazából már megfogalmaztad, hogy meg szeretnéd tenni. Valódi tettlegesség viszont nem történik. Ez az, amit még elmondhatsz magadról, ez az egyetlen, ami pillanatnyilag megnyugtatni képes. Egy kis darabod meg akar felelni, leginkább magának, közben pedig a társadalomnak. Tudni akarja, hogy igenis jó ember lakozik ott belül. Olyan, aki nem tesz ilyet, aki nem lép át ilyen súlyos határokat. Ha nem teszed meg, de tényleg meg szeretted volna tenni, akkor majdnem mindegy, hogy valósággá vált-e vagy csak az maradt, ami - gondolat. Az majdnem ugyanaz.

Ide tartozik a nagy sokaság, többek között ezért ítélnek fájdalmasan súlyosan. Mert beleszerettek valakibe, aztán hoztak egy döntést arról, hogy nem dönthetnek mellette, ilyen körülmények között nem teszik meg, amit szeretnének, nem is tehetik meg. Hiába haltak bele, hiába érezték azt, hogy arra van az életük - nem teljesítették be a végzetük. Saját értékítéletük szerint jól döntöttek. Megbánást éreznek valójában, ezért olyan szigorúak veled is. Nem menthetnek fel téged, nem mondhatják azt, hogy amit a szíved diktál, az a helyes. Ők sosem tették meg, hát te se tedd. Ezzel pedig tömegeket állítanak meg. 
Tegyük fel, hogy te ennek ellenére mégis megteszed – tényleg szereted.

Meglepő az érzés, hogy végre önmagad, önazonos vagy. Csak arra számítottál, hogy gyilkos lesz az érzés, hogy lehetetlen lesz tükörbe nézni, és magaddal békében élni. Mert ki vagy te ezután, hol van az a kis darab, amibe eddig kapaszkodni tudtál?

• hűtlenség lélekhangok párkapcsolat szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!