Meddig hagyjuk elveszni az életünket?
A baj nem a mindennapokban van. Mindennapok és a rutinharcok hozzá tartoznak az élethez, elválaszthatatlanok tőlünk. Élni, kenyérkeresni, és kötelességet teljesíteni mindig kell. Kell a keret, a szabály, amin belül mozog a felnőtt lét. Ám a jövőbeli kétségek és a görcsös rutin helyett fényt kell csempésznünk a pillanatba. Vissza kell nézni annak a gyermeknek a szemébe, aki úgy döntött, hogy ideszületik egyszer erre a Földre. Vissza kell fejteni azt az okot, azt a belső vágyat, ami minket mozgatott egész gyermekkorunkban. Hiába voltunk döntésben és felelősségben igazolhatatlanok, ám a szívünk jóval nyitottabb volt meghallani a legmélyebb vágyát létünknek, mint most. Nézzünk bele azokba a minden nap látott, mégis ismeretlenül ismerős kedves kis gyermek szemekbe, és kérdezzük meg magunktól, hogy vajon ezt szerettük volna? Olyan emberekké váltunk, amilyenekre felnéztünk volna kicsiként?
Ez a legtöbb, amit kihozhatunk az életből? Érdemes volt ezért a pillanatért megszületnünk és felnőnünk? Bárhol mondhatunk nemet, ez nem egy vizsga. Itt nem fogja eldönteni senki helyettünk, hogy mi hogy cselekedhetnénk helyesen. Itt a tanár és diák egy: a szívünk szava. Érdemes nem csak elsétálni terveink mellett, hanem ránézni magunkra is, és megválaszolni: ez minden, amire képesek vagyunk? És ez elég nekünk?
Az álmokat nem törli ki semmi. Lelkünk rejtett zugában ott sorakoznak fogasra akasztva legféltettebb vágyaink. Lehet, hogy már megfeledkeztünk létezésükről, de még mindig élnek és dobognak bennünk. Amit gyermekként erős hittel hittünk, hogy felnőttként megvalósítunk, az a varázserő valóban bennünk van. Bármire képesek vagyunk, amit elkezdünk megvalósítani az életben. De a varázslat csak addig működik, ha éltetjük. Minden egyes nap, kemény és szívós munkával táplálnunk kell magunkban a hitet, hogy képesek vagyunk olyan életet élni, amilyenre mindig is vágyunk. Akár hisszük, akár nem, minden eszközünk meg van hozzá. Hiszen nem kell hozzá anyagi alap, és külső támogatás sem: minden elsősorban a fejünkben dől el.
Ha valamit gyermekként elég merészek voltunk megálmodni, akkor felnőtt fejjel ne féljük megvalósítani. Minden a mi döntésünkön múlik ebben a pillanatban. Hiszen a holnap – mindig ma történik.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez