Félelem a intimitástól

A legtöbb ember tisztában van azzal, hogy félnek kötődni, félnek valakihez igazán közel kerülni, mert tévesen úgy ítélik meg, hogy akkor kiszolgáltatottá válnak, vagy elveszítik a függetlenségüket.

A bizalmatlansághoz hasonlóan, az intimitásból eredő félelem is korán életbe lép. Gyermekként megtanulhatjuk, hogyan védhetjük meg magunkat az olyan negatív érzésektől, mint a csalódottság és a bűntudat. Leállsz és létrehozod a saját kis buborékodat, menedékváradat. Biztosan biztonságban vagy, de rögtön félni kezdesz, ha ezt a várad valaki megrengeti.

Úgy érzed minden rendben volt, míg az a valaki nem jött az életedbe, és félsz, hogy újra sebezhetővé válsz. Ez a személy most már hatással lehet rád. Ez a személy sérti az érzéseidet. Fenyegetőnek érzed, óvatossá válsz, játszmázol, mit mondasz és teszel. Így képtelenség őszintén, nyíltan kapcsolódni.

Amikor felismered, hogy félsz az intimitástól, máris tettél egy hatalmas első lépést a gyógyulásod érdekében. A problémák tudatosítása már félsiker.

Lehet, hogy úgy gondoltad, elég bátor vagy, hogy elintézd, de végül mégis úgy döntesz, hogy elfutsz, kihátrálsz. Megteheted. Csak közben kérdezd meg magadtól, hogy mindez hová vezet majd? Meddig szeretnél falakkal körbevéve élni? Meddig hiszed még, hogy az életed csupán abból a múltbéli sérelemből áll?

Tudod mi lenne, ha elmondanád a félelmeidet a másiknak? Valószínűleg végre találkoznátok őszintén. Kiderülne, hogy neki is rengeteg félelme van. Együtt tudnátok fokozatosan lepakolni a régen felépített tégláitokat. A kapcsolatotokban új szint vehetné kezdetét, ahol őszintén álltok egymás előtt. Ebben semmi félelmetes sincs. A társunk a tükrünk. Valószínűleg ő is hasónló belső konfliktusokkal küzd, mint te. Hiszen enélkül nem is kerülhettetek volna egy térbe. Tedd meg te az első lépést.

Most nem ez a prioritás

Pszichoanalízis félretéve, talán a szerelem, ami éppen most van – nem időben kopogtatott be hozzád. (Bár érdekes megemlíteni, hogy mindig mindent idejében kapunk az élettől.)

De tegyük fel hogy így van. Nincs rossz gyermekkori élményeid, remek életet élsz. Csak, most nem fogod megosztani valakivel. És teljesen rendben van! Talán azért kaptad ezt a helyzetet, hogy felismerd, nem is erre van most szükséged.

Az egyedüllétben az a jó, hogy ilyenkor kerülhetsz magadhoz igazán közel. A legtöbb felismeréshez önmagaddal kapcsolatban, ilyenkor  juthatsz hozzá. Óriási változáson, akár teljesen sorsfordító belső változásokon mehetsz keresztül ebben az időszakban! Ne sajnáld, ha nincs most senki az életedben, hanem használd ki az időt, hogy most magadra figyelhetsz, hogy most rendezheted, gyógyíthatod önmagad. Hiszen pontosan ezért kaptad ezt az állapotot, hogy igazán legyen időd, figyelmed önmagadra.

Hidd el, amikor szükséged van a társadra, külső segítőkre, akkor meg fognak jelenni az életedben. Nincs miért görcsölnöd.

A kapcsolatok olyanok, mint a gyerekek. Gondoskodnod kell a másikról, a közös szövetségetekről. Elkötelezettségre, önzetlenségre és hajlandóságra van szükség. Ehhez készen kell állni, képesnek kell lenni egy kapcsolatra, és ez elkötelezettséget igényel. Ha ez a figyelem, csak rád irányul, akkor most valószínűleg ennek van itt az ideje. Ahogy elvégezted a munkát, és élvezed azt, hogy egyedül is boldog vagy, érkezni fog a társ is.

További írásaim itt és itt!

Instagram ITT

• bizalom intimitás kapcsolatok önismeret szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!