Tóth Éva

Az írás számomra nem terápia. Szertartás. Formába öntöm mindazt, ami nap, mint nap átfolyik rajtam. 2013-ban kezdtem a fiókot mellőzve, a közönség elé tárni írásaimat, Anonyma álnéven. Írásaim a szívről szólnak: emberi kapcsolódások, küzdelmek, a női lélek aspektusai, spiritualitás.





Nem jó egyedül

Dühödten vágom a poharat az asztal pereméhez. Nem sikerül minden úgy, ahogy vágyom. Most nem jó itt felejteni, ülni az asztal fölött, hallani a felesleges fecsegést, miközben szépen lassan kiürül az elmém.

olvass tovább

Nem bírom a csendet

Zaklatottan forgolódom. Izzadtan ébredek fel minden holdvilágos éjjel, hogy aztán magamra húzzam a könnyeimtől nedves takarót, hogy ne vacogjak annyira magányomban. Minden nap állandó zajban élek, csak ne jöjjön el a fojtogató, fülzúgató csend, mert különben meghallom lelkem sikolyait.

olvass tovább

Akiknek sosem leszel elég jó

Ha azt javasolnám, hogy nevezzünk meg három embert az életünkből, akiknek sosem leszünk megfelelőek, gondolkodás nélkül tudnánk sorolni a neveket. Aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tud példával szolgálni, ő biztosan olyan szintről nézi az embereket, hogy belelát a másik lelkébe és megérti az indokot, vagy pedig nem foglalkozik vele (ám belül mégis bosszankodik miatta).

olvass tovább

Mert a nő mindig agyal

Női létünk alappillére, hogy egyszerre több program is fut az agyunkban… egyszerre több dologra oda tudunk figyelni, ennél fogva sosem áll le a gépezet a fejünkben. Nehéz csak úgy lazulni, és kikapcsolni, ezért is ülünk ott mindenféle meditációs tréningen, vágyva rá, hogy egyszer talán megtapasztaljuk az áhított csendet.

olvass tovább

Az ítélkezésről

A mai divatos spiritualitással átitatott világban mindenhonnan dőlnek felénk a tanítások. Mindannyian emocionálisan vagy pedig intellektuálisan fejlesztjük magunkat egy szintre, és észrevétlen dolgokon csúszunk el a nagy mindent befogadó szeretet talaján. Akárhonnan is nézzük, ha jól megfigyeljük magunkat és a reakcióinkat, csak beleesünk a folyamatos ítélkezés csapdájába.

olvass tovább

A szeretetet lehet tanulni?

A szeretet képességét adottságnak tekintjük. Magától értetődőnek, hiszen eredendően ezt szívtuk magunkba az anyatejjel. A valóság azonban nem csupán fekete és fehér árnyalatokból áll, a szeretetet bizony nagyon kemény gyakorolni.

olvass tovább

Figyelj férfi!

Szia Férfi! Gyere, kérlek, ülj le mellém. Kérj ki valamit inni, mert ez érdekes beszélgetés lesz. Nézd, tudom, hogy nagyon sok mindent kell elviselned miattam, a Nő miatt. Sok türelem szükséges hozzám, mire elkészülök egy eseményre, és kések egy picit.

olvass tovább

A lehetőségeidről

Néha úgy érzékelem a világomat, mintha egy kis üvegkockába lennék zárva. Körülöttem zajlik az élet, pörögnek az események, én pedig vergődöm ide-oda köztük. Olyan, mintha nagyon nehezen tudnám elkapni a biztosító köteleket, azt is csak pár pillanatra.

olvass tovább