Szentes Flóra Babett

Abban hiszek, hogy mindannyiunkban megtalálható ugyanaz. Rejlik bennünk valamiféle közös mélység, mely sokszor úgy tűnhet, érthetetlenül terül elénk csupán. Mégis azt gondolom, hogy minden érthetetlen könnyen értelmet nyerhet a megfelelő hívószavakra. Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy megtaláljam ezeket a szavakat, s írásaimmal megszólíthassam olvasóimban azt, ami mindegyikünkben benne van. További tartalmakért látogass el a „Flóra Babett” néven futó Facebook oldalamra – várlak, s köszönet, amiért velem tartasz!





Szeretnél valamit? Kezdd el csinálni!

Mindig azt szerettem volna, hogy tisztán és őszintén beszéljenek velem, gátlások nélkül, lényegre törően. De amíg én is kerülgettem adott témákat, elvesztem a tapintatosságban, nem azt kaptam, amire vágytam. Senki nem beszélt velem nyíltan, senkivel nem volt meg az a bizalom, hogy csukott szemmel, nyersen kimondhassunk egymásnak bármit. Erre vágytam, így elkezdtem csinálni. Tisztán és nyersen beszéltem - nem kellett sok hozzá, hogy ez visszatérjen hozzám.

olvass tovább

Hova tűnt a nő belőlem?

Az úton, amin járok, sokszor elvesztettem már azt a nőt, akit magamban gondosan nevelgetek. Belezuhantam a hétköznapokba, nem éreztem azt a csillogást a szememben, a kisugárzást, a vibrálást magam körül. Ami miatt egyébként magabiztosan az utcára tudok lépni, ami miatt széles a mosolyom, éppen ami miatt imádok nő lenni.

olvass tovább

Engedd, hogy történjen

Ne gondold túl, ne tekerd össze-vissza, ne akard megtervezni – engedd, hogy történjen. Illetve, hogy történhessen. Úgy áramlik az életedben az, aminek áramolnia kell, hogy akár engedhetnéd is. Hagyhatnád azt a fene nagy ellenállást, ami benned van. Mi lesz ezután? Hogyan számolok el ezzel? Ez mind a jövő gondja. Ha gond lesz belőle egyáltalán.

olvass tovább

Eresztenélek

Nekem is fontos, én is küzdenék. Rád szeretném szánni az időt, energiát pakolni a kapcsolatunkba, megmenteni. Eszembe se jutott idáig, hogy elereszteni téged, opció. Kételkedtem sok mindenben, de ebben sosem.

olvass tovább

Tökéletes vagy, de nem nekem

Nem lehetek veled, és ez a legkevésbé szomorú felismerés, amire juthattam. Mondhatni a legszerencsésebb, mert már az elején tudom. Tudom, hogy nem leszünk jók egymásnak, hogy értelmetlen szétszednünk egymást. Miért bántanálak, ha egyszer szeretlek?

olvass tovább

Túl rövid a szoknyám?

Felöltözök csinosan, adok magamra. Kilépek az utcára, és szépnek érzem magam. Sugárzó arccal sétálok, és azt érzem egy pillanatra, hogy minden kerek. Aztán elmegy mellettem egy csapat, és fütyülnek, hozzám is szólnak, akár ízléstelen dolgokat. Hirtelen megbánom, hogy szoknyában indultam útnak. Megyek tovább, de már nem vagyok olyan nyugodt. Folyton húzogatom a szoknyám alját, mintha nem lenne elég hosszú. Pedig az.

olvass tovább

Az erkölcs, mint fogság

Azt hittem, akkor csinálom jól, ha mindig minden esetben kitartok az erkölcsi vázam mellett. Tény, hogy sokszor segített, és a mai napig jó, hogy benne van az alapjaimban. De rengeteg mindentől óvott: újtól, tapasztalástól, igazitól.

olvass tovább