Szentes Flóra Babett

Abban hiszek, hogy mindannyiunkban megtalálható ugyanaz. Rejlik bennünk valamiféle közös mélység, mely sokszor úgy tűnhet, érthetetlenül terül elénk csupán. Mégis azt gondolom, hogy minden érthetetlen könnyen értelmet nyerhet a megfelelő hívószavakra. Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy megtaláljam ezeket a szavakat, s írásaimmal megszólíthassam olvasóimban azt, ami mindegyikünkben benne van. További tartalmakért látogass el a „Flóra Babett” néven futó Facebook oldalamra – várlak, s köszönet, amiért velem tartasz!





Túl rövid a szoknyám?

Felöltözök csinosan, adok magamra. Kilépek az utcára, és szépnek érzem magam. Sugárzó arccal sétálok, és azt érzem egy pillanatra, hogy minden kerek. Aztán elmegy mellettem egy csapat, és fütyülnek, hozzám is szólnak, akár ízléstelen dolgokat. Hirtelen megbánom, hogy szoknyában indultam útnak. Megyek tovább, de már nem vagyok olyan nyugodt. Folyton húzogatom a szoknyám alját, mintha nem lenne elég hosszú. Pedig az.

olvass tovább

Az erkölcs, mint fogság

Azt hittem, akkor csinálom jól, ha mindig minden esetben kitartok az erkölcsi vázam mellett. Tény, hogy sokszor segített, és a mai napig jó, hogy benne van az alapjaimban. De rengeteg mindentől óvott: újtól, tapasztalástól, igazitól.

olvass tovább

A 'majdnem' kapcsolatok

Van valami felkavaróan izgalmas a majdnem-ben. A majdnem ideálisban, a majdnem megtörténtben. De végül nem történik semmi. Így odaülhetsz a tűz mellé, megmelegítheted a kezed, megégni viszont nem fogsz. Érdekes módon, még építeni is tudsz ilyesmire. Előre tudod, hogy nem lesz tartós, nem lesz időtálló, mégis képes vagy adni, mégis szeretnél energiát belepakolni. Képes virágozni a halálra ítélt virág is.

olvass tovább

Téged szolgál ez a fájdalom

Látom, hogy fáj, tudom, hogy szenvedsz. Tudom, hogy fullasztó az üresség, ami körbe vesz. Elmúlott már minden, amire vártál. Megrémiszt, hogy nem tudod, mi jön most. Nem látod, hogy merre visz az utad tovább, nem érzed, milyen irányba. A legrosszabb az, hogy megkérdőjelezed azt is, hogy jön-e még valami egyáltalán. De hogy ne jönne, Kedvesem?

olvass tovább

Maradni - az új szégyen

Manapság benne maradni egy olyan kapcsolatban, ami már jó ideje nem a régi, ami mellett volt affair, sok embernek megmagyarázhatatlan. Ugyanis a válások korát éljük, ahol kézenfekvő, hogy egyből cselekszel. Ha módodban áll menni, miért maradnál?

olvass tovább

Miről szól az élet?

Azt mondták bárki lehetsz, bármit álmodsz, a tiéd lehet: most mégis a számlák tetején ülve vakargatod a fejed, elmélkedsz, hogy erről szól az élet? Fogadok, hogy te is álmodtál valamit, hogy a lelked mélyén van egy féltve őrzött látomás, amit bár leporolsz néha, mégis mindig visszateszed a polcra.

olvass tovább

Nem vihetlek a hátamon Téged is

Menni szeretnék, neked pedig módodban áll velem tartani. Felkínálom a kezem, hogy fogd, hogy együtt menjünk. De félre ne érts! Az én lépéseim is súlyosak, nem tudlak magam után húzni, nem tudlak a hátamon vinni, és hogyan tolhatnálak magam előtt, ha egyszer meg sem erőlteted magad?

olvass tovább