Maradni - az új szégyen

Manapság benne maradni egy olyan kapcsolatban, ami már jó ideje nem a régi, ami mellett volt affair, sok embernek megmagyarázhatatlan. Ugyanis a válások korát éljük, ahol kézenfekvő, hogy egyből cselekszel. Ha módodban áll menni, miért maradnál?

Kimondhatatlanul nehéz szedni a sátorfát, vagy kidobni a másik cuccait az ablakon, mondván ennyi volt, nincs többé bizalom, ezután már nincs miről beszélni. De azt hiszem, hogy ugyanilyen nehéz maradni is. Nehéz maradni, megmenteni, amit még lehet, aztán újat építeni. Mindezt egy olyan emberrel, aki eljátszotta minden bizalmad, aki olyan szinten bántott és sértett meg, hogy már azt sem tudod ki vagy, nem hogy ki ő. Mégis szereted, olyan mélyen, olyan durván, hogy maradni akarsz. Új esélyt adni, küzdeni, mert attól még, hogy hibázott, ő életed szerelme.

Miután megbántottak, éget és mar belülről, csak kapkodod a levegőt: tudod jól, hogy ezzel nem maradhatsz egyedül. Meg kell osztanod, el kell mondanod valakinek, különben beleőrülsz. De mégis hogyan mondhatnád el, amikor üvölteni tudnál, sírni, és hányni egyszerre? Remegsz a gondolattól, mert nem elég, hogy te tudod, most másnak is muszáj lesz. Onnantól pedig nem csak a saját ítéletedet viseled, hanem másét is. Hallani fogod mások véleményét, ahogyan dühösek lesznek, ahogyan a szívük szakad meg, mert így látnak téged, mert bántottak téged, mert ezen kell keresztül menned. És ezek után merd elmondani, hogy te még mindig szereted. Mert tegnap még fogalmad sem volt, és hiába tudsz már mindent, felfogni még akkor sem vagy képes: még mindig szereted.
Mostanra az a logikus, hogy egy ilyen után nincs hátraarc, semmi kétség, menned kell. Eleinte egész sok segítséget kapsz, megerősítenek abban, hogy erős és független vagy, hogy megy ez neked egyedül is.

Aztán ezek elkopnak, és bár hagynak neked időt a felépülésre, iszonyat hamar bombázni kezdenek azzal, hogy sikerült-e tovább lépned. Mit is válaszolhatnál erre? Hogy még mindig szereted? Fogalmuk sincs, hogy milyen mély nyomott hagyott benned, fogalmuk sincs, hogy azt a sok jót, te mind őriznéd, kapaszkodnál, mert még mindig szereted.

Sokan éppen ezért, a tömény szeretet miatt, úgy döntenek, hogy maradnak. Ők sajnos gyakran a világ legmagányosabb emberei. Mert bár ugyanúgy összetörtek, mint akik inkább felálltak az asztaltól, ugyanúgy porig égett a világuk, ugyanúgy megcsalták őket, mellettük mégsem áll senki, mégsem támogatja őket senki. Miért? Mert talán nem értjük, miért dönt valaki a maradás mellett, ha mehetne. Ezért ők úgy érzik, nem beszélhetnek róla, illetve nincs kivel. Szégyenkeznek. Pedig nyilván nem oldódott meg az összes problémájuk, nem lett egy kettőre tökéletes kapcsolatuk: hosszú és nehéz úton járnak, ahol annyira van szükségük a támogatásra, mint szomjazónak a vízre. Te, mint kívülálló, ha még törődésképpen is, nem ellenezheted nyíltan, nem csaphatod be az ajtót minden egyes kérdőjel hallatán. Pedig kétség kívül lesznek kétségeik. De ha te nem segítesz hinni nekik abban, amiért harcolnak, semmit nem tudsz tenni értük. Egyedül maradnak.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!