Kövess minket Facebookon.
Tőrincsi Tímea
Akarod-e? Tudod, mindig az érzés van előbb, aztán vitatkozik az ész, kell-e ez nekem? Sérülhetek. Mi van, ha nem működik? Beleengedem magam, majd kiderül kár volt és csak a könnyeimet nyelem. Vagy én okozok fájdalmat. A fájdalomtól hidd el, nem tudod elzárni magad.
olvass tovább
Barna Berni
Nem tudok hozzászokni. Egyszerűen megdöbbent az emberek valósága. Az, amiben élnek. Figyelem a történeteiket és nézem, ahogy sodródnak. Nem értem. Vagy is nagyon. Így még rosszabb. Azon gondolkodom éltem-e valaha is így. Hogy? Teljes káoszban és drámában. Pont olyanban, amelyet még a legfelkészültebb drámaíró sem tudna megírni. Rájövök, hogy nem. Valahogy mindig időben kiültem a nézőtérre és nem mentem le a legaljára. Persze játszottam én is, hibáztam, csaltam, bántottam, de valahogy volt bennem éberség a megálljra.
olvass tovább
Barna Berni
Aki kifelé csal, az befelé is. Néha úgy érzem, hogy igazán azok tudják tisztán megmutatni az élet sötét oldalát, akik élesen látják, élik a fényeset is. Ez ad valamiféle tisztánlátást, nem az éles különbségek miatt, hanem a bátorság miatt.
olvass tovább
Tóth Éva
A legáltalánosabb problémánk a kapcsolatainkban, hogy azt gondoljuk, hogy valaki nem szeret minket eléggé. Képesek vagyunk magunkat teljesen elzárni a külvilágtól abban a hitben, hogy konfliktusunk oldalán a másik ember felelős a boldogtalanságunkért.
olvass tovább
Mertain Lilla
Kell a kéz, amely esténként elaltat. Kell az őszinte szempár amibe, ha belenézek nem látok mást csak csillogást. Kell egy társ akitől, ha kérdezek, nem félve mindig válaszol nekem.
olvass tovább
Szekeres Fanni
Minden ismerkedés olyan izgalmas és vibráló, az ember kicsit megkergül és elveszti a totális realitásérzékét. Minden gondolatot lefoglal a kiszemeltünk és az agyunk sorban filmeket pörget, melyeket vágyaink írnak.
olvass tovább
Szakál-Szabó Szandra
Hányan vágyunk erre az érzésre?! Csak azt felejtjük el, hogy ez napról-napra, évről-évre változik! Mert mi is változunk és így a párkapcsolati igényünk is alakul. Egy viszont biztos, hogy boldogok akarunk lenni, de nem csak úgy szimplán bármitől, hanem a Nagy Ő-vel!
olvass tovább
Varga Emese
Még mindig hezitálok, hogy kinyújtsam-e a kezem, hogy az ujjaimmal megérintsem az arcodat. Még mindig elkapom a tekintetem, ha úgy érzem, hogy túl mélyre merülnél a lelkemben. Mert még nem szeretlek, de tudom, hogy nagyon is tudnálak.
olvass tovább
Krausz Dominika
Sok esetben összekeverjük a valóságot az elképzelt valósággal. Édesanyám mindig azt mondja, az az ember akinek fontos vagy soha nem fog kétségek közt hagyni ennek a bizonyosságával kapcsolatban. A saját értékeidet nem kell, hogy kérdőre vond mert ott van. Szinte kézzel fogható, hogy értékes ember vagy. Egyszeri és megismételhetetlen, pont annyira, mint senki és mindenki ezen a földön. És milyen nagyon igaza van.
olvass továbbManapság, amikor annyira összetetté vált jó kapcsolatot kialakítani és fenntartani, főleg egy életen át, igazi csodának tűnik Deva Premal és Miten, származást, életkort és más nehézségeket is áthidaló kapcsolata. Vajon mi a titkuk?
olvass tovább
Mertain Lilla
Pár hónapja még egy stégen ültem, néztem a távolba és rengeteg minden kavargott a fejemben. Az egykori nyugalmamat, ami a lelkemben volt akkor, felváltotta a csönd, és a félelem. Mert igen, féltem. Rettegtem. Minden kilátástalannak tűnt. Próbáltam megtalálni a választ, hogy az élet miért tesz próbára megint.
olvass tovább
Hári Katalin
NEM! De mindig van másik út! Talán sose felejtünk, nem eshetünk minden padló után amnéziába. Nem leszek teljesen más ember egy törés után, és akkor sem, ha jó dolgok történnek.
olvass tovább
Tóth Adél
A mai felgyorsult világban egyre több dolgunk akad, egész életvitelünk nyüzsgő és felgyorsult, amivel nincs is semmi baj. Szeretek nyüzsögni, élni az életet a lehető legteljesebben. Azonban ha már feltöltekezni sincs időnk, önmagunkra nem tudunk időt szánni, hogy űzzük vagy megtaláljuk azt a tevékenységet, ami visszatölt bennünket, könnyen túlhajszolhatjuk magunkat, aminek lelki és egészségügyi következményei is lehetnek.
olvass tovább
Eötvös Natália
A nő nehezen tanult meg szeretni. Mivel az ex-kapcsolatai mély nyomot hagytak benne, nem tudott megbocsátani. Ameddig haraggal és fájdalommal töltötte meg az érzelmeinek dobozát, addig abba csak a múlt lomjai kerültek. Majd egy tavaszi, napsütötte napon a nő készen állt arra, hogy továbblépjen. És megtanuljon szeretni. A szív drágaköve.
olvass továbbCsinos, fiatal páciensem meséli: amikor a nőgyógyászának pironkodva bevallotta, hogy a férje nem nagyon akar vele szeretkezni – márpedig ugye a nőknek szokott „fájni a feje”… – az orvos fejcsóválva vágta rá, hogy „Hölgyem, az már egy nagyon régi történet!”
olvass tovább
Vörös Eszter
Egyszer csak azon kezdtem el töprengeni, hogy lehet minden ilyen múlandó, és ennyire rövid. Ezen a kérdésen nem szoktam nap, mint nap filozofálni, de a napokban felerősödött bennem a gondolat, és nem hagy nyugodni.
olvass tovább
Barna Berni
Egész életünkben keressük az Egyetlent. Aki mellett majd nem kapja fel a fejét a hiány, hogy új utakra csábítson. Aki mellett majd jó emberek lehetünk és kihúzhatjuk magunkat a tükörben, miközben azt mondhatjuk: Maradok! Már nincs hová mennem.
olvass tovább
Dobos Amira
Szinte nyílt titokként kezelhető a tény, hogy aki úgy lép be egy új kapcsolatba, hogy korábban csak kapott, annak erős elvárásai lesznek az újra nézve. Bizonyára azt is mindenki pontosan jól tudja, hogy ezek az elvárások rettentő hosszú listával rendelkeznek.
olvass továbbMi hiányzott belőlem? Miért nem voltam jó? Ennyit jelentettem csupán, hogy ilyen könnyedén átlépjen rajtam? És még számos, ehhez hasonló önmarcangoló mondat cikázik nőként a fejünkben egy szakítás, egy futónak induló és annak is maradó kaland, vagy akár egy úgynevezett ghoosting (szellemmé-köddé válás, amikor az „úriember” elköszönés nélkül felszívódik) után. Mi a baj velünk?
olvass tovább
Mertain Lilla
Elvágtam minden szálat tőled, de nem holmi bosszú miatt, hogy te is megtapasztald, milyen szenvedni, egyszerűen csak kitöröltelek az életemből, mert nem érdemeltél meg.
olvass tovább
