Még nem szeretlek, de tudnálak

Még mindig hezitálok, hogy kinyújtsam-e a kezem, hogy az ujjaimmal megérintsem az arcodat. Még mindig elkapom a tekintetem, ha úgy érzem, hogy túl mélyre merülnél a lelkemben. Mert még nem szeretlek, de tudom, hogy nagyon is tudnálak.

Fáj a lelkem. Szinte sajog az állandó pulzálástól, attól, hogy úgy ölelnélek, hogy még az összekoccanó bordáink is régi ismerősként köszöntsék egymást minden egyes alkalommal, amikor egymáshoz érünk. Minden pillanatot magamba akarok szívni, amit veled tölthetek, mert most jó, most igazán jó. De félek, hogy megint túl gyorsan zuhanok és a gödör alján nem kincset találok majd, hanem ismét csak sötétséget.

Még nem szeretlek. Lehet, hogy a fogkefédnek már helyett csináltam az enyém mellett, de még azt is néha barátságtalanul bámulom, nem értve, hogy ugyan miért teszem ezt magammal. A szívemben még nem végeztem nagytakarítást, hogy hosszabb időre bekuckózhass, csak felületesen töröltem végig a port, mert hát ki tudja. Lehet te is csak egy hétvégére tervezel maradni.

Még mindig az ágy közepén alszom, nem veszem figyelembe a helyed. Még mindig három párna van mellettem, mert nem tudom meddig fűti majd a testmeleged.

Még nem szeretlek. Hagyom, hogy a szavaid végigsimítsanak, pajkosan belemarkoljanak a csípőmbe, flörtöljenek a fülemmel, de az érzéseimet este tíz után lefektetem, mert még nem nőttek fel ehhez.

Pillanatról pillanatra merlek tanulni csak, nem akarok többet tudni rólad, mint amennyit adni akarsz, mert félek, hogy sokkal több idő kikavarodni a bűvkörödből, ha minden mondatod hatszor elismétlem magamban, miután elhagyta a szádat.

Nem képzelem el, hogy milyen lesz évek múlva. De szeretném. Nem mondtam el neked, hogy mit érzek, ha rád gondolok, de lehet, hogy nem is fogom. Nem fogok fejest ugrani, mert lehet, hogy megint betörném az orrom, mert túl sekély a víz.

Inkább csak magamba szívom a pillanatot és hagyom, hogy az legyen, ami. Még akkor is, ha nehéz. Még akkor is, ha mindig elképzelem, hogy ott vagy mellettem, hogy közelebb húzol és a hajamba csókolsz. A mostot akarom megélni.

Minden reggel feléd sodródnék és megosztanám veled a titkaim a takaró alá bújva, de még nem tehetem.

Még nem szeretlek. De tudod, nagyon tudnálak.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!