Kövess minket Facebookon.
Megbántottak, megsértettek, belegázoltak a legszentebb érzéseidbe? Úgy érzed, soha többé nem bírsz szóba állni a bűnössel? Érthető. Ugyanakkor sajnos, ahogy mondják, a harag rossz tanácsadó. Egyrészt hibás tettekre sarkall, másrészt ugyanúgy mardossa a szívet, mint ami kiváltotta. És nem utolsó sorban árt a szépségnek. Sok harag, és máris tele lesz az arcunk a keserűség ráncaival.
olvass továbbMindjárt hozzá is teszem, tisztelet a kivételnek. Mert vannak tanulékony pasik, főleg az olyanok, akik annyira bele vannak zúgva a csajukba/feleségükbe, hogy nem restellik teljesíteni ártalmatlan kívánságaikat. De akad néhány dolog, amiért a nő hiába könyörög. A lista természetesen bővíthető.
olvass továbbMindenki vágyik arra, hogy szeressék, elfogadják, meghallgassák, és tartozhasson valahová. A közösségekben erre nagyszerű alkalom nyílik.
olvass továbbTársadalomban élünk, férfiak és nők, akikben tombol a tesztoszteron, illetve az ösztrogén. Márpedig a hormonok gyakran felülírják a hűség erényét. A csalfaság így aztán örökzöld téma.
olvass továbbA melegek kaptak már hideget, meleget az elmúlt napokban. Persze kapnak ők elégszer a hétköznapokon is, hiszen nincs is annál karakánabb, macsósabb kiállás, mint nagy társaságban az utcán beszólni egy arra tévedt, nem átlagosan öltözködő, kissé feminin mozgású szerencsétlennek.
olvass továbbRégebben olvastam egy blogbejegyzést egy magát Igazságos Izom Tibornak mondó személy naplójában. A melegekről szólt, és a cikkben annyi gyűlölet és vadállati elvetemültség volt elvetve, hogy távol álljon tőlem akár egy részletet is idézni. A téma tehát a homoszexualitás, ami sajnálatos módon közügy, holott magánügynek kellene lennie.
olvass továbbElmerülünk a hétköznapokban, apró-cseprő vagy nagyobb teendők és gondok között. Talán jó, ha felemeljük a fejünket egy pillanatra és megfogalmazzuk magunkban, hogy mire is lenne szükségünk? Hogyan tudnánk úgy élni az életünket, ahogy szeretnénk? Hogyan közelíthetnénk a jelenlegi énünket az ideális énünkhöz? A stressz, kommunikáció, konfliktus, lelki egészség, párkapcsolat, szülővé válás mind olyan témák, amelyek életünk megkerülhetetlen oszlopai.
olvass továbbBizony, sokunknak érdemes volna naponta leckét venni abból, hogyan kell hatékonyan, ugyanakkor a másik véleményét, uram bocsá’ személyét tiszteletben tartani. Hiszen mindnyájunknak van élménye arról, milyen az, amikor a mi álláspontunkat, sőt, minket magunkat vesznek semmibe.
olvass továbbBármilyen emberi kapcsolatunk, ha úgy érezzük, hogy válságba kerül, az olyan lehet számunkra, mintha összedőlne a világ. Hirtelen mindent sötétnek látunk, és tehetetlennek érezzük magunkat. Valójában nagyon is sok mindent tehetünk, de a pozitív változás eléréséhez szükség van arra, hogy a másik fél se maradjon tétlen.
olvass továbbFogyni akarsz? Készülj fel rá, hogy bármilyen erős elhatározással látsz neki a műveletnek, borzalmas akadályokba fogsz ütközni.
olvass továbbTamás jóképű, negyvenes pasas. Mindig öltönyt, lazára húzott nyakkendőt visel, alig érzékelhető, halovány borostát, amelytől ellenállhatatlan markánsságot nyer az arca. Feleség, két gyerek, jól menő cég. Ez a jóképű, negyvenes pasas a főnököm. És a szeretőm.
olvass továbbA frusztráció, harag, tehetetlenség érzése agressziót válthat ki. Ha úgy érezzük, hogy akadályoznak a célunk elérésében, illetve nem tudjuk érvényre juttatni az akaratunkat, lehetséges, hogy agresszióval reagálunk.
olvass továbbA teremtés koronája ugyanúgy ki van éhezve a bókokra, mint mi, nők. Még ha ezt nem is mondja. Mert a sztereotípia szerint egy pasinak mindig kötelező úgy tennie, mintha ő tudná a tutit. Holott a szíve mélyén majd’ eleped egy kis dicséretért.
olvass továbbMindannyiunknak előbb-utóbb szembe kell nézni a megváltoztathatatlannal. A halált sokszor mi magunk sem értjük, nem tudjuk felfogni, feldolgozni. Még nehezebb feladat ez a gyermekek számára. Azt, hogy ők hogyan élik meg a környezetükben történt halálesetet, nagyban függ a szülők, családjuk, szeretteik kommunikációjától.
olvass továbbMegfigyeltem, hogy mi nők, legalábbis itt, Magyarországon, zavarba jövünk, ha valami szépet hallunk magunkról. Akár férfi kedveskedik nekünk, akár nő. Pedig ahelyett, hogy bambán bámulnánk az illetőre, majd csípőből visszautasítanánk a bókot, akár el is fogadhatjuk. Sőt, örülhetünk neki.
olvass továbbAz elutasításnak számos formája létezik, sajnos egyik rosszabb a másiknál. A fájdalomokozás minden esetben érvényes. De lehet szépen is csinálni. Ha valakinek őszintén a szemébe mondják a tutit, sokkal többet ér a számtalanszor hallott kifogások helyett, mint a „nem akarlak megbántani” és a „legyünk barátok”. Ennél gyávább és szánalmasabb húzás aligha létezik.
olvass továbbVolt ma egy érdekes beszélgetésem egy egyetemista lánnyal, aki pár mondatban levezette, miért nincs barátja. Szerinte az ellentétes nem a szexi, dekoratív lányokra bukik és mit sem törődnek a nők belső értékeivel. A legfontosabb a férfiaknak, hogy a minél gyorsabban ágyba vigyék a nőket és ha ez nem sikerül, akkor tovább állnak. Ezért nincs barátjuk az olyan lányoknak, akikért meg kell küzdeni.
olvass továbbAz első kérdés, amely felmerülhet Bennünk a cím láttán: „Van olyan, hogy túlságosan védünk valakit?” Igen, létezik ilyen, el lehet túlozni az aggódást, idegeskedést, és ennek káros következményei lehetnek a gyermekünkre nézve.
olvass továbbJelen írásban a többes szám első személy nem holmi beképzelt királyi többes, csupán retorikai fogás (már ha írásban létezik ilyen). Azt jelzi: sokan járunk hasonló cipőben.
olvass továbbRendkívül érzékeny helyzet, ha belép a családba a nevelőszülő, főként mert a legtöbb esetben ezt az egyik szülő részleges vagy teljes elvesztése, és konfliktusok sora, fájdalmak előzik meg. Hogyan lehet egy ilyen új helyzetből a lehető legtöbbet jól kihozni, úgy, hogy minél kevésbé sérüljenek a család régi és új tagjai?
olvass tovább
