A vendég
Állunk egymás mellett, én és a szellemed. Lerágott csontként odadobva szavaid közénk. Kint a Hold támolyog részegen az égen, kopott kutya vonyít egy kerítés tövében, mindenki alszik, csak mi nem tudunk.
olvass továbbKERESD A NŐT / Lélekhangok
Az utolsó igazi férfiak
Te, Veronka, emlékszel még azokra a szép, fehérarcú nőkre, akik koromszínű hajjal, vérpiros szájjal jártak régen mulatni? Olyanok voltak, mint a gésák a titkos ősidőkből, és nagyon irigyek voltunk, amikor megjelentek az Orfeumban, mert az összes férfi egyből őket akarta. Álltunk a pultnál és mi is őket néztük, mert valóban annyira szemrevalóak voltak.
olvass tovább
A tél is eljön egyszer
Még egyszer, utoljára visszajöttél. Elvitted az utolsó itthagyott szót is, amely Damoklész kardjaként lógott, kimondatlanul fejünk fölött. Nem maradt utánad semmi, a legutolsó könnyeimet is elcipelted, azt mondtad, nem akarsz többé sírni látni.
olvass tovább
Ilyen táskát ne vegyél!
Harmincnyolc voltam, kora ősz volt, minden nap futottam, lebarnulva, jó formában, napi pénzügyi gondokkal, egy darab kölköt egyedül nevelve. De ez a két utóbbi tényező nem látszik az ember lányán.
olvass tovább
A romlás húsevő virágai
Ebben a mai könnyű világban a megcsalás olyan sport lett, amiért lassan díjat is adnak. Fiatal asszonyok lépnek félre kisgyerekkel a hátukon, a férfiak meg sosem voltak hűségesek, de még annak a kevésnek - aki hű volt ezidáig - se fűlik a foga már ahhoz, hogy egy szoknya mellett megmaradjon.
olvass tovább
Meztelen fürdőszoba
Hát ma eszembe jutottál. És tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot, az irodalom tanárom így tanította. Meg azt is alaposan belém nevelte, hogy csak a férfinak mondhatom: kellesz. A nyelvtanban máskor nem használjuk így e szót. Gondolom akkor lehet csupán, ha szerelmesek vagyunk. Na, te kellettél, de mára múlt idő minden, édes.
olvass tovább
Férfiszempont: Csokit vagy csalunk
Még gyerekfejjel hallottam a rádióban egy szatírát. A történet nagyjából arról szólt, hogy egy ember egy másik értelmes civilizációba kerül, ahol az élőlények abszolút emberszabásúak. Minden hasonlóan zajlik, mint itt a Földön, csak egy szembetűnő különbségre figyel fel az utazó.
olvass tovább
Emlékek egy régi novemberről
Egy ideje nem érzékellek. Nincsenek veled kapcsolatos, világmegváltó gondolataim, és legfőképp, nem tudok oly nagy tűzzel égni, hevesen, mint régen. Csak úgy élek. És igaz az állítás, elmúlik a legnagyobb szerelem is.
olvass tovább
Amitől a férfi igazán értékes!
Ahogy már mondtam: a férfiaknak is van szívük! Tudnak szeretni, odafigyelni a nőre, társnak lenni, óvni őt és egyáltalán, férfinak - vagy ahogy az egyik barátom fogalmazta meg: értékesnek lenni.
olvass tovább
Szegény Mari a pokolban
Te, a Marit én soha nem bírtam, mert képes volt elszeretni bárki férjét. Emlékszel arra a nagyon tehetős ügyvédre, akinek az apja, meg annak az apja is ügyvédként dolgozott? Na, annak az embernek volt akkoriban felesége, meg három gyereke, de a Marinak ez nem számított, rávetette magát, és hát ugye a Mari az szép volt, a férfi nem tudott mit tenni. Igen, jól mondod, a férfiak általában nem tudnak ilyenkor mit tenni.
olvass tovább
Csak a feleség lehet az első!
A maga módján mindenki őrült. Mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, amelyekkel nehéz megbirkózni, együttélni. Ezért aztán mindenki szeretne egy kis teret, ahol kifújhatja magát, ahol egy kicsit lazíthat, ahol megtehet olyasmit is, amit egyébként nem tenne meg. Legyen az bármi: egy extrém hobbi, egy új hivatás, esetleg némelyik férfinak, ha olykor-olykor nagytitokban félrelép
olvass tovább
Férfiak a frontról
Te is csak egy nő vagy. Nem szebb, nem jobb, nem karcsúbb, mint a többi, mégis mennyiszer vívok veled gondolatban. Pedig csak egy nő vagy. Ugyanolyan nő, mint én vagy az Ilonka. Igaz, az Ilonka azért egy kicsit más, ő valamivel csendesebb, így korán lett férje is. Tehát nem tudja, milyen keresni a szerelmet harminc fölött.
olvass tovább
Az örömről
- 2013. szeptember 18.
-
Krajnyik Cintia
Éreztél már tiszta örömet? Egyáltalán felismered az érzést?
olvass tovább
Ha sehogy semmi nem jó!
Értelmetlen megfelelni mások elvárásainak: nem is lehet. Az ember belekerül egy végtelen áramlatba, ahonnét vagy azért nem tud kijutni, mert nem látja a kijáratot, vagy mert azt sem veszi észre, hogy egyáltalán benne van a helyzetben.
olvass tovább
Elhagyott feleséged
Ennek a nőnek nem számított semmi. Gátlástalanul válogatott a férfiak között, rendszerint bankkártya és státusz alapján, és ezzel csak annyit ért el, hogy sosem értette meg a valódi szerelem lényegét. Rettenetes lehet így élni, te. Sokat gondolkodtam ezen a nőn, Juli, de már nem mondom meg neked, hogy is hívták, mert az ilyen neveket jobb, ha minél előbb kiereszti a fejéből az ember. Vagy meg se jegyzi igazán.
olvass tovább
Van, amikor mindenki hősnek látszik
- Nem tehetek róla - mondja a barátnőm -de olyan régóta egyedül voltam már, és annyira akartam, hogy végre ne legyek egyedül legalább az ünnepek alatt, hogy minden mindegy volt. Láttam, tudtam, hogy alkoholista, hogy nincs munkája, hogy szerencsétlen, de nem számított, vállaltam.
olvass tovább
Születésnapra
Tegnap volt anyám születésnapja, de nem bírtam sehogysem rávenni magam, hogy felemeljem a telefont. Dehogy jutott későn eszembe, egész nap eszemben volt, de mégse tettem, pedig csak egy átkozott mozdulat lett volna az egész, mégis milyen nehéz mozdulat ez nekem. Megint lesz egy évem összeszedni minden erőmet újra, hogy felhívjam anyámat, már az igazi anyámra gondolok.
olvass tovább
Titkos, éjjeli szellemek
Csípősek voltak az első szeptemberi éjszakák, nem kellett volna meztelen vállal az éjféli holddal kacérkodni, de a nyár tüze még tartott, bár az kitart nálunk egész évben. Katival eljártunk gyakran, mert a Kati szerelmes volt, és azokban a nyár végi viharokban én is megtaláltam azt a valakit, akire lázálmokban gondolhattam minden éjjel.
olvass tovább
Lincshangulat a közösségi oldalakon
Kitört a parasztlázadás az egyik közösségi oldalon – olvasom a hírt jelen újságban. A lázadók azért zúgolódnak, mert imádott regényük megfilmesítéséhez nem imádott színészeiket választották főszereplőknek az alkotók. Nem Magyarországról van szó, nem is a Facebookról, hanem külföldről és a Twitterről, a regény pedig A szürke ötven árnyalata. De most eltekintenék a részletektől, és csak a jelenségről szólnék.
olvass tovább
Élni és élni hagyni
- 2013. szeptember 09.
-
Krajnyik Cintia
“- Még élni akarsz? Most mit csinálsz, ha nem élsz? Én is élek, eszem, iszom, lélegzem. - Összetéveszted a létezéssel. Én ÉLNI akarok. Ha figyelsz, észreveheted a különbséget az ember szemében. Ha élsz, tele van a tekinteted tűzzel, pajkossággal, kíváncsisággal, kacérsággal, élettel. Ha öreg leszek és milliónyi nevetőráncom lesz, örülni fogok. Azt fogja jelenteni, hogy éltem. Érted már? - Nem, nem igazán.”
olvass tovább