Zsebeld be a bókokat!
Megfigyeltem, hogy mi nők, legalábbis itt, Magyarországon, zavarba jövünk, ha valami szépet hallunk magunkról. Akár férfi kedveskedik nekünk, akár nő. Pedig ahelyett, hogy bambán bámulnánk az illetőre, majd csípőből visszautasítanánk a bókot, akár el is fogadhatjuk. Sőt, örülhetünk neki.
Általános tapasztalat, hogy ha tetszünk valakinek, aki ezt szavakkal ki is fejezi, attól jobb lesz a közérzetünk. Sajnos, sokan valóságos védfalat emelnek maguk köré kishitűségből, és úgy reagálnak a bókokra, mintha legalábbis rabló támadta volna meg őket az utcán. Fel a fejjel, hölgyeim, pontosabban le a falakkal! Nyugodtan hízhat a májunk a dicsérettől. Mert megérdemeljük.
De szép vagy!
„Ééén?” – kérdezel vissza hitetlenkedve, és a másik látja rajtad, valóban kötve hiszed, amit mond. Pedig komolyan gondolja – egyszerűen, mert így érzi. És így is van. Persze, előfordulhat, hogy otthon nem hiszel a tükörnek, azaz a saját szemednek. Akkor próbálj hinni a másikénak, és hazaérve objektíven vizsgáld meg újra önmagadat. Na, ugye. A szemed csillog, a frizurád szuper, az alakodon úgy áll a kedvenc nyári ruhád, mintha rád öntötték volna. Így hát, ha legközelebb a fenti mondatot hallod, fogadd el a bókot egy kedves köszönömmel, és ragyogj rá az illetőre. Ha eddig csak tetszettél neki, most el fog olvadni tőled. Mert a mosolytól még szebb leszel.
Jól nézel ki.
„Ugyan már!” – hárítasz megint. A másik pedig elszontyolodik: megmondta az őszintét, te pedig azt feltételezed, hogy ő nem őszinte. Holott semmi érdeke nem fűződik hozzá, hogy megdicsérjen téged. Feltéve, ha nem a beosztottad, üzletfeled, vagy valakid, aki függ tőled. De még így is megeshet, hogy szívből jön a bókja, különösen, ha szemlátomást önkéntelenül szalad ki a száján. Mert tényleg jól nézel ki. Karcsú vagy, de ha van is rajtad némi súlyfölösleg, lehet, az is jól áll. A szerkód szintén menő, és illik az egyéniségedhez. Vagy minek cicomázkodtál egy órán át indulás előtt, ha képtelen vagy venni az adást, azaz bezsebelni a jogos tetszésnyilvánítást?
Milyen jól áll neked ez a ruha!
„Ja, ez? Régi gönc!” – vágod rá. Ismerős? Nem csoda – 100 nőből 99 ezt válaszolja. Na és ha tényleg régi gönc? Akkor mi van? Lényeg, hogy jól áll. Igaz, tíz éve megvan, de pont ezért lehetsz büszke magadra. Először is: beleférsz, tehát nem híztál el, ami önmagában dicséretes teljesítmény ennyi év alatt. (Pláne, hogy a kövér nők azzal az átlátszó kifogással védekeznek: minden évben muszáj felszedniük egy kilócskát.) Másodszor: már akkor jól választottál – olyan cuccot vettél meg, ami örökzöld darab, tehát állja az idő próbáját a nagy divathullámok közepette. Harmadszor: a ruci nyilvánvalóan illik az egyéniségedhez. Tehát van önismereted, azaz tudod, mi való neked.
Te semmit sem változtál.
„Jaj, dehogynem! Nézd, milyen ráncos/ősz vagyok. Bezzeg húszévesen, amikor utoljára láttál!” Tökre ide nem illő ilyeneket mondani. A fenti bók ugyanis nem szó szerint értendő, azaz nem azt jelenti, hogy ugyanolyan fiatal vagy, mint régen. Pláne, ha sok idő elmúlt, amióta az illetővel találkoztál. Úgy kell érteni, szerinte most is szép és csinos vagy, szakasztott, mint akkor. Miért védekezel? Ja, hogy szerinted fiatalon szebb az ember? Egyáltalán nem biztos. Sőt, az érett nőknél a hamvasságot felváltják a megélt tapasztalatok, amelyek gazdagítják a személyiséget, és ez kiül az arcra. Szóval tényleg szebb vagy, mint valaha.
Ha előbb találkozunk, elcsábítanálak!
Na, erre már meg sem nyikkansz. Téged? De hiszen ő nős, te pedig férjnél vagy! Mi az, rosszul hallasz? Azt mondta: „ha előbb.” Tehát nem lefektetni akar, hanem csak bókol. Hogy mit fantáziál közben össze, az legyen az ő dolga, különben sem kötötte az orrodra. Tedd a kezedet a szívedre: hát nem szívmelengető (sőt, bizsergető) érzés, hogy még kihúzott sorsjegy állapotodban is kellesz a férfiaknak? Ahelyett tehát, hogy megkukulnál, majd zavarodban másra terelnéd a szót, nevess rá kedvesen az ártalmatlan széptevőre. És mondd neki például azt: méltányolod, hogy ilyesmi jut rólad az eszébe, máris jobb lett a napod. Mert a bókot illik viszonozni, legalább egy köszönömféle erejéig.
Rados Virág
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez