Anyák lazán: Kakukktojás

  • 2019. június 19.

Mindenkinek különleges a gyereke valamiben. Az enyém, a sok minden más mellet abban is, hogy mindig eltért az átlagostól. Már a születési paraméterei is a "normális" tartományon kívül voltak. Nem szeretem a normális szót, mert ez nézőpont kérdése. Ehelyett inkább az átlagos kifejezést használom a továbbiakban.

olvass tovább

Hogyan neveljük önállóságra?

  • 2018. március 14.

Ez a kérdés sok kisgyerekes anyukát foglalkoztat. Mindannyian szeretnénk, ha gyermekünk önállóbb lenne, megállná a helyét, ha elengedjük a kezét. Az önállóság kialakulása nagymértékben a szülőn múlik. De mégis hogyan? Az önállóság mértékének engedése vagy gátlása nem egyszerű szülői teendő! Gyakran akadályozzuk gyermekünket türelmetlenségünk miatt. A másik önállóságot gátló tényező a túlzott szülői aggódás.

olvass tovább

Vajon jó anya vagyok?

  • 2018. január 30.

Édesanyának lenni nem könnyű mesterség. Néha magam is úgy érzem, inkább művészet. Attól a perctől fogva, amikor megfogan az új élet, mérlegelnünk kell, döntéseket hoznunk, és viselnünk a felelősség hatalmas súlyát. Persze jó esetben van mellettünk egy társ, akivel megoszthatjuk ezeket a terheket, de ezzel együtt sincs könnyű dolgunk.

olvass tovább

Az én testem, az én döntésem

Sokan bántanak, nem értenek; a szüleim képtelen elfogadni a döntésemet. Mások úgy gondolják, hogy csak arról van szó, hogy nem jött még el az ideje, de a hátralévő pár évben még nagy valószínűséggel megváltoztatom a véleményem. Ki kell, ábrándítsak mindenkit: az én testem, az én döntésem. Arról nem is beszélve, hogy ez a világ már nem alkalmas a gyermeknevelésre. Nevezhetsz önzőnek, felületesnek és meggondolatlannak, de én boldog vagyok így nőként, nem pedig anyaként.

olvass tovább

Testvérharcok

  • 2015. december 29.

„Add vissza azonnal, az az enyém! Anya, már megint elvette! Légy szíves, szólj rá! Annyira utállak! Soha többé nem játszom veled!” Az olvasók többségének bizonyára ismerősen csengenek a fenti mondatok, hiszen ahol egynél több gyerek nevelkedik egy családban, óhatatlanul előfordulnak hasonló perpatvarok. A kérdés az, hogy hol a határ: meddig tekinthetjük a testvérek közötti konfliktusokat elfogadhatónak, illetve mikor kell arra gondolnunk, hogy valami nagyon elcsúszott ezen a téren, ezért tennünk kell valamit.

olvass tovább

Az anyává lett apa története

  • 2015. november 06.

Előrebocsátom, azok közé a férfiak közé tartozom, akik mindig is nagyra becsülték a nők munkáját, soha egyetlen pillanatig sem gondoltam, hogy a háztartás és a gyerekek menedzselése ne lenne nagyon komoly feladat. Még azt is megkockáztatnám, hogy amennyire tudtam, próbáltam én is részt venni a házimunkában (remélem, azért a feleségem sincs teljesen más véleményen…), de az elmúlt napok eseményei még mindezek mellett is elgondolkodtattak. Ezeket a gondolatokat szeretném megosztani.

olvass tovább

Kisgyermekkel egyedül? Menni fog!

  • 2015. június 13.

Mi a jobb döntés? Mivel okozom a legkevesebb lelki törést a gyereknek? Maradjunk együtt a gyermek érdekében egy boldogtalan házasságban, vagy nevelkedjen egyedül? Fog ez menni? Egyedül nevelni egy kisgyereket, ha élhetne „normális” családban is?

olvass tovább

Elalvás előtt, ébredés után

  • 2015. február 25.

Még a mostani felgyorsult világban is van életünknek meghatározott ritmusa. Fontos, hogy tisztában legyünk vele, nem pörgethetjük állandóan a mókuskereket. Időnként meg kell állni, le kell lassítani, olykor-olykor ki kell szállni!

olvass tovább

Mire tanítsuk gyermekeinket?

  • 2014. december 14.

Minden szülő legfőbb célja, hogy gyermekéből egészséges, boldog felnőttet neveljen, aki békében él önmagával és a világgal. Nehéz megítélni, hogy melyek azok az értékek, amiket érdemes átadnunk az utánunk következő generációknak, mi az, ami a későbbiekben hasznukra válhat. Az alábbi tippek mindegyikét érdemes gyermekeinkben tudatosítani. Némelyik könnyebb, némelyik nehezebb, de semmiképp se feledkezzünk meg róluk.

olvass tovább