Melletted megállapodnék

Felnőttkori emberi kapcsolataim csak lazák, felszínesek, eltünedeznek fokozatosan, mint a legyek az édes nyalánkságról, amikor minden nedűt kiszívtak már belőle. Mit tegyek velük? Dobozoljam be őket? Rakjam fel őket a kamra polcára, és szedjem le őket újra, amikor a érdek, az érzelemmentesség, a sekélyesség kiszáll ebből a világból, és az őszinteség, a tiszta érzelem már nem lesz ritka madár?

olvass tovább

Miért marad valaki szerető?

Miért lesz valaki újra és újra szerető, az örök harmadik? Miért ismétlődik újra és újra ugyanaz a méltatlan minta? Egy titkos viszony csekély jogokat biztosít, mégis számtalan nő (és férfi) beleragad a szeretői státuszba.

olvass tovább

Egy felejtőt szerettem

Kik azok a felejtők? Azok, akik feltűnés nélkül távoznak a szíved előszobájából. Gondosan ügyelnek ugyanis arra, hogy ne haladjanak beljebb, és ne tegyenek rád túlságosan mély benyomást. Azt vallják, így nekünk, az érző embereknek, az emlékezőknek talán esélyük marad a hiányukat feldolgozni. A felejtők jól ismerik a modern párkapcsolatok forgatókönyvét, talán ők maguk írták ilyen kurtán érthetetlenre, ép ésszel felfoghatatlanra.

olvass tovább

Nem elég szeretni valakit, bátran kell szeretni

Ma nehéz szeretni, bár erősen akarjuk, talán túlságosan is kétségbeesetten. Mégis hideg fejjel, tudatosan, és túl óvatosan, közelítünk a tiszta érzések felé. A modern világ fölénk kerekedik, elborít ingerekkel, és a technika olyan közel hoz, hogy alig kapunk levegőt, érzelmileg, lélekben mégis fájdalmasan elidegenedünk, távol vagyunk.

olvass tovább

Ma felkelek és járok

Valaki jöjjön. És rázza ki a lelkemből a port, mintha elhagyott szobában régen vigyázban álló díszpárna volna. Engedje be a fényt az ablakokon, húzza szét a nehéz függönyöket, hadd nézzem, hogyan táncolnak vidáman a porcicák a beáramló napsütésben. Szűnjön a dohos, áporodott mozdulatlan vegetáció szaga, ma felkelek és járok, engedem hadd csókoljon szájon az élet.

olvass tovább