Nem elég szeretni valakit, bátran kell szeretni
Ma nehéz szeretni, bár erősen akarjuk, talán túlságosan is kétségbeesetten. Mégis hideg fejjel, tudatosan, és túl óvatosan, közelítünk a tiszta érzések felé. A modern világ fölénk kerekedik, elborít ingerekkel, és a technika olyan közel hoz, hogy alig kapunk levegőt, érzelmileg, lélekben mégis fájdalmasan elidegenedünk, távol vagyunk.
Félelmek, komplexusok, feldolgozatlan múlt, lelki sebek, ezek tarkítják, csúfítják lelkünket, lényünket átjárja a gyanakvás és a félelem. Félünk megnyílni, őszintének lenni, nehezen adjuk a szabadságunkat, a jól bejáratott, önállóan működtetett, egyszemélyes életünket. Az érzelmek szemtől szembeni kinyilatkoztatása veszélyes és kínos manapság.
A modern technológia lassan, gyöngéden, észrevehetetlenül gyilkolja emberi kapcsolatainkat. A valós jelenlétünket felváltják az smsek, online bejelentkezések, érzelmeinket emojik tükrözik, sőt érzelmeink kinyilatkoztatása szinte teljesen áttevődött a virtuális és közösségi térbe, ahol az ottani metakommunikáció mást sem tesz, mint leszoktat minket az érzések, az érzelmek feltárásáról, a konfliktusok szemtől szembeni kezeléséről.
Emojikkal próbáljuk pótolni a személyes találkozások során azonnal át- és megélhető érzelmi reakciókat, egy táguló pupillát, egy felgyorsult légzést, remegő hangot, piruló arcot. Mindez személyes megélése, megértése és megfejtése pedig elmaradhatatlan része a másik ember megismerésének, a vonzalom és a kötődés kialakulásának. Nem érezzük szükségét, hogy lélektől lélekig valóban együtt legyünk, így is túl sok már egymásból, minden témát kiveséztünk online, nincs már miről beszélnünk.
Mérlegelünk, átgondolunk, pro és kontrázunk. Nem tudjuk már milyen őrülten, ész veszejtve, minden racionális érvet ledöntve szeretni valakit, csak azért, amilyen, és úgy, ahogy van. Nem tudjuk már, milyen a szív az ész fölött. És nem tudjuk milyen hatszáz kilométert utazni azért, hogy egyetlen órára láthassunk valakit, ezért észrevétlen leválunk egymásról, kikopunk egymás életéből. szakítunk a távolság miatt. Túl tudatosak, túlságosan okosak vagyunk a szerelemhez. Rettegünk minden észérvet hátrahagyva szerelembe esni, rettegünk őszintén kimutatni, félünk a szívtöréstől, fájdalomtól.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez