Kulcsszó keresés /


Végső búcsúzás

Ülök a földön, kezemben tartva a fényképedet, a közös fényképeinket, és nem értem magamat. Nézem őket, előjönnek az emlékek, és sír a lelkem. Sír a hiányodtól, sír, hogy miért történt velünk, ami történt, és sír, mert tudja a te szíved már másé.

olvass tovább

Elmentünk egymás mellett

Most már minden csendes e falak között, ha hazaérek, nem vársz már rám és tudom, ha éjjel félálomban érkezésed vélem hallani, csak a képzeletem játszik velem. Kezdetben égetett ez a csend, nem tudtam mit kezdeni vele, elfelejtettem milyen, ha Te nem vagy mellettem… Ma már nem fáj ez a csend, tudom, hogy a lelkünkben is ez a csend honol, de jó ez így, hidd el, legalább már nem bántjuk egymást.

olvass tovább

Vállalom, hogy feladtam

Nehéz volt. Iszonyatosan nehéz volt kimondani. Kimondani azt a szót, ami után tudtam nincs visszaút. Hihetetlen volt számomra is, hogy meg mertem tenni. De, megtettem. Feléd fordultam, és azt mondtam…legyen vége…

olvass tovább

Vajon visszafutsz-e még

Rám villan a szemed a pohár felett. Szinte éket vág a retinádba az üveg csillanása, tekinteted szétterül rajtam, mint megannyi kérdőjel. Látom, azt kérdezed, vajon írok-e még rólad.

olvass tovább

Nem várok, még időben búcsúzom

Nem gondolkodom túl sokat az elmúláson, és azt hiszem, ez így egészséges. De eszembe jut, amikor elalvás előtt félre ver a szívem, és azon aggódom, hogy ha most elalszom, akkor vajon felébredek-e valaha. Gondolkozom rajta, amikor túlpörgetem magam edzés közben, és levegőért kapkodva az ájulás szélén állok, vagy amikor nem érzem magam biztonságban. Akkor, amikor szétszórt vagyok, és gondatlanul lépek le az útra, amikor nem nézek körbe, vagy amikor a lépcsőn felérve mögöttem esik le, és törik ripityára a lámpabúra.

olvass tovább

Köszönet a férfinak, aki végül feladta, hogy a szívemmel játszott

Ez annak az embernek szól, aki miatt megsérült a lelkem, amikor túl elfoglalt volt, ahhoz, hogy foglalkozzon vele. Köszönöm, hogy feladtad, mert így lehetőséget adtál nekem arra, hogy megtanuljam, mire van szükségem valójában az életben, és hogy megérdemlem, hogy egy kapcsolatban tiszteljenek mint nőt, és úgy bánjanak velem, ahogy kell. Te erre piszkosul ráébresztettél.

olvass tovább

Férfiszempont: Viszlát Kedvesem!

Több mint két esztendő telt el, és még mindig bennem élsz. Hihetetlen, hogy ez velem történik. Oly könnyedén elengedek bármit az életben. Gyötrelmes emlékeket, megkopott barátságokat, szeretteimet, kik a mennyország ajtaján kopogtatva távoztak. Téged miért nem sikerült ez idáig? Miért?

olvass tovább

Mindig csak búcsúzom

Ez már a sokadik búcsúm lesz, tudod két éve újra és újra megteszem. Mindig azt hiszem, hogy ez az utolsó, aztán jön egy újabb. Elbúcsúztam tőled, amikor azt éreztem boldogtalan vagy mellettem, de itt tart a megszokás.

olvass tovább

Megnyitom a szívem

Elfogytak a szavak, és tehetetlenül nézek fel az égre, az utolsó mondatod után kicsúszik a telefon a kezemből és könnyekkel az arcomon ereszkedek le a földre, már válasznak sincs értelme. Fáj a búcsúzás, és keserű az elfogadás, de az emlékeket zsebre teszem, és nézek előre.

olvass tovább

Már csak búcsúzni jöttem

Vihar előtti csend tölti meg a teret, és én próbálok erőt gyűjteni, hogy pontot tehessünk a mondatunk végére. Te, mint általában, csak menekülsz a helyzettől, mert azt hiszed, a halogatástól most is magától helyre áll minden, nem kell vásárra vinned a bőröd és én ott leszek, ahol hagytál, mikor te már kicsit helyre jöttél. A biztos pontod vagyok.

olvass tovább