Aki szeret, az jelen akar lenni
Vannak olyan találkozások, amelyek hatnak ránk. Úgy igazán. Amikor izomból csapódsz bele a másikba és érzed, hogy ez most valami egészen más, mint amit korábban megtapasztaltál.
olvass továbbVannak olyan találkozások, amelyek hatnak ránk. Úgy igazán. Amikor izomból csapódsz bele a másikba és érzed, hogy ez most valami egészen más, mint amit korábban megtapasztaltál.
olvass továbbNehéz volt. Iszonyatosan nehéz volt kimondani. Kimondani azt a szót, ami után tudtam nincs visszaút. Hihetetlen volt számomra is, hogy meg mertem tenni. De, megtettem. Feléd fordultam, és azt mondtam…legyen vége…
olvass továbbTúl sok időt és energiát fektettem olyan dolgokba, amelyek valójában nem voltak jók nekem, de ez lassan megváltozik. Soha nem voltam jó az elbúcsúzásban. A kitartás az, amiben jobb vagyok. De úgy érzem lassan megtanulok búcsút venni mindentől, ami már nem jó nekem.
olvass továbbEz annak az embernek szól, aki miatt megsérült a lelkem, amikor túl elfoglalt volt, ahhoz, hogy foglalkozzon vele. Köszönöm, hogy feladtad, mert így lehetőséget adtál nekem arra, hogy megtanuljam, mire van szükségem valójában az életben, és hogy megérdemlem, hogy egy kapcsolatban tiszteljenek mint nőt, és úgy bánjanak velem, ahogy kell. Te erre piszkosul ráébresztettél.
olvass továbbMost már minden csendes e falak között, ha hazaérek, nem vársz már rám és tudom, ha éjjel félálomban érkezésed vélem hallani, csak a képzeletem játszik velem. Kezdetben égetett ez a csend, nem tudtam mit kezdeni vele, elfelejtettem milyen, ha Te nem vagy mellettem… Ma már nem fáj ez a csend, tudom, hogy a lelkünkben is ez a csend honol, de jó ez így, hidd el, legalább már nem bántjuk egymást.
olvass továbbÜlök a földön, kezemben tartva a fényképedet, a közös fényképeinket, és nem értem magamat. Nézem őket, előjönnek az emlékek, és sír a lelkem. Sír a hiányodtól, sír, hogy miért történt velünk, ami történt, és sír, mert tudja a te szíved már másé.
olvass továbbNem gondolkodom túl sokat az elmúláson, és azt hiszem, ez így egészséges. De eszembe jut, amikor elalvás előtt félre ver a szívem, és azon aggódom, hogy ha most elalszom, akkor vajon felébredek-e valaha. Gondolkozom rajta, amikor túlpörgetem magam edzés közben, és levegőért kapkodva az ájulás szélén állok, vagy amikor nem érzem magam biztonságban. Akkor, amikor szétszórt vagyok, és gondatlanul lépek le az útra, amikor nem nézek körbe, vagy amikor a lépcsőn felérve mögöttem esik le, és törik ripityára a lámpabúra.
olvass továbbTöbb mint két esztendő telt el, és még mindig bennem élsz. Hihetetlen, hogy ez velem történik. Oly könnyedén elengedek bármit az életben. Gyötrelmes emlékeket, megkopott barátságokat, szeretteimet, kik a mennyország ajtaján kopogtatva távoztak. Téged miért nem sikerült ez idáig? Miért?
olvass továbbEz már a sokadik búcsúm lesz, tudod két éve újra és újra megteszem. Mindig azt hiszem, hogy ez az utolsó, aztán jön egy újabb. Elbúcsúztam tőled, amikor azt éreztem boldogtalan vagy mellettem, de itt tart a megszokás.
olvass továbbElfogytak a szavak, és tehetetlenül nézek fel az égre, az utolsó mondatod után kicsúszik a telefon a kezemből és könnyekkel az arcomon ereszkedek le a földre, már válasznak sincs értelme. Fáj a búcsúzás, és keserű az elfogadás, de az emlékeket zsebre teszem, és nézek előre.
olvass továbbVihar előtti csend tölti meg a teret, és én próbálok erőt gyűjteni, hogy pontot tehessünk a mondatunk végére. Te, mint általában, csak menekülsz a helyzettől, mert azt hiszed, a halogatástól most is magától helyre áll minden Nem kell vásárra vinned a bőröd, és én ott leszek, ahol hagytál, mikor te már kicsit helyre jöttél. A biztos pontod vagyok.
olvass továbbNézem a képeket rólad, amin látok egy félmosolyt és egy pár szomorú tekintetet. Gondolkodóba esem, vajon csak az érzelmek játszanak velem? Aztán lopva a tükörbe pillantva meglátom a magam arcát, ahol ugyancsak egy pár szomorú és most már könnyes tekintet néz vissza meredten.
olvass továbbVajon felér-e bármelyik fóbiánk azzal a tudattal, hogy szeretetkapcsolataink végesek? A mindennapi rohanásban sokszor észre sem vesszük, de amint megállunk, és egyedül maradunk a gondolatainkkal; amikor nem szól sem a rádió, sem a TV, amikor nem temetkezünk bele egy filmbe, azért, hogy lecsitítsuk az elménk; ránk tör az a bizonyos szörnyen hiányzol érzés. Hiányzol, mert a lelkem egy darabját vitted magaddal a messzeségbe, és ez a darabka nem pótolható, nélküled.
olvass továbbNem ismerem az életet nélküled. Nem ismerem az ismeretlent, csak félek, mert már nem vagy itt velem. Nem vagy itt, hogy vezesd a kezem. Így éljem az életem tovább, nélküled?
olvass továbbTedd a szívedre a kezed: a téli sapkás időszak tökéletes arra, hogy elbliccelj egy-két lépést a szokásos hajápolási rutinodba, de ne tedd! Ha rendszeresen ápolod és óvod fürtjeidet, tavasszal a sapka búcsúzásával nem kell az ollóhoz fordulni megoldásként....
olvass tovább