Nem akarok kirakatkapcsolatot
Nem akarom teleszórni az Instagramot a közös szerelmes képeinkkel, nem akarom a Facebookon tudatni, hogy mostantól nem vagyok egyedül. Valami igazit keresek, és ez nem az.
olvass továbbNem akarom teleszórni az Instagramot a közös szerelmes képeinkkel, nem akarom a Facebookon tudatni, hogy mostantól nem vagyok egyedül. Valami igazit keresek, és ez nem az.
olvass továbbVajon tényleg arra, hogy egész életében az ő vállát nyomják a nehéz kérdések, döntések, a felelősség, az irányítás kiváltsága? Arra, hogy mindig ő vezessen, egyedül lehessen a falkavezér, és egy olyan nőt tudhasson maga mellett, aki mindig mindenkor bálványozza, és gyengéden omlik mellé? Ez az, amitől igazán férfi tud lenni a férfi?
olvass továbbEgy érett, kiteljesedett szerelemben tökéletlen önmagunkat helyezzük zálogba egymás szívében. És eldöntjük, megfogadjuk, hogy valami nagyobbat hozunk létre annál, mint amik egyedül, egymás nélkül vagyunk. A bizalom mindennél erősebb, kételyünk sincs afelől, hogy együtt képesek vagyunk megvalósítani bármit.
olvass továbbNap, mint nap emberek százai vesznek körül, a barátok, család létszáma is számottevő, egy pillanatnyi egyedül töltött perced sincs... te mégis egyedül érzed magad? Semmi gond, használd ki!
olvass továbbNem tudom, hogy hogy lesznek szerelmesek az emberek, és hol találják meg azt, akivel akár egy közös életet is el tudnának képzelni, azt viszont tudom, hogy nem feltétlen kell üresnek érezned magad, amiért jelenleg nem ez a prioritás az életedben.
olvass továbbElképzelhető, hogy azért, mert sokat foglalkozom vele, de mára teljesen megszoktam a Ssangyong formavilágát. Ezzel nem vagyok egyedül, hiszen egyre népesebb az a tábor, aki ezt a márkát választja. Nem teszi ezt rosszul, hiszen nincsen racionális indok, hogy miért ne tegye. Jó az ára és gazdagon felszerelt. De a Tivoli mára ennél több.
olvass továbbMegszoktam. Az egyedüllét, amitől olyan sokan félnek. Számomra már nem ijesztő és nem hideg. Pedig volt idő, mikor még legnagyobb ellenségemként néztem rá. Igen, az egyedüllétre. Ami mostanra már tudom nem egyenlő a magánnyal. És mégis, néha kéz a kézben járnak.
olvass továbbA kapcsolatfüggőség azt jelenti, hogy valaki retteg a magánytól, az egyedülléttől, ezért mindenáron párt akar tudni maga mellett akkor is, ha az aktuális ember nem megfelelő számára, netán rosszul bánik vele. De mik is ennek az okai?
olvass tovább1978-ban született Svédországban; kommunikációs szakember és írónő. A „Reméljük a legjobbakat” című könyvével debütált 2018-ban, a magyar fordítás Hollander Juditnak köszönhető, és 2019-ben jelent meg a Park könyvkiadó jóvoltából. Őszintén szembenéz a könyv a gyásszal; azzal a gyásszal, amikor egy feleség ottmarad a pici gyerekével egyedül, mert egyik napról a másikra a férje elhuny.
olvass továbbSokszor észre se vesszük, de az egyetlen ember, aki igazán a boldogságunk útjában áll az saját magunk. Hiszen nekünk van egyedül elég hatalmunk ehhez. Azonban, mint a legtöbb film elején, most sem gyanakszunk az igazi tettesre és mindenki másból hamarabb válik gyanúsított, hiszen miért is tennénk ezt magunkkal? Miért lenne egyben a tettes az áldozat?
olvass továbbIntrovertált vagyok, és ezt nem szégyellem, de nem is vagyok rá büszke, egyszerűen csak az vagyok és ezt elfogadtam. A közösségi médiának sikerült egy személyiségképből “áldozat problémát” gyártania. Igaz, ami igaz, ezek a cikkek hasznosak voltak azért, mert végre megértették az emberek az introvertáltak viselkedését, most már mindenki tudja, hogy nagyon szeretünk egyedül lenni, és talán kevesebbszer halljuk, mikor csak csendesen nézünk ki a fejünkből, hogy “minden rendben?
olvass továbbAz elején szeretném leszögezni, hogy én magam sem tudom a biztos receptet a boldogsághoz, és párkapcsolati vagy párkeresési tanácsokat sem szeretnék osztogatni, azonban úgy gondolom, ha már újra és újra lerágjuk a csontot arról, hogy miért nem találunk megfelelő partnert a másik fél hibájából, nem árt szemügyre venni, hogy mi magunk mit csinálhatunk rosszul. Nem állítom, hogy változni fog a helyzet, és megtalálod álmaid hercegét, ha végiggondolod azokat, amiket itt fel fogok sorolni, azonban úgy vélem, hogy nem árt azon elgondolkozni, hogy mi magunk hogyan teszünk folyamatosan (közel sem csak tudatosan) azért, hogy ne találjuk meg a nagy Őt!
olvass továbbAz utóbbi hónapokban világszerte milliókban volt mérhető azoknak a száma, akik mélységében élték meg az elszigeteltséget egyedülállóként. Míg a családok éppen egymás tyúkszemén tapostak versengve, egymás idegein pengettek soha véget nem érő metálfutamokat, addig a másik végletben számtalan facér férfira, nőre szakadt rá a csend. Vagy a magány. Az elszigeteltség érzése. Ez az érzés azonban nem csak az ilyen emberek “kiváltsága”.
olvass továbbAz eltelt idő ellenére úgy érzem valami nem teljes, valami mintha hiányozna. Persze, senkinek se tökéletes az élete, legyintek és folytatom a napom. Majd este az érzés újra belém hasít, és rájövök, hogy nem valami, hanem valaki hiányzik. De nem az egyedüllét ellen makacsul küzdve, hogy csupán valaki legyen mellettem, legbelül már érzem egy ideje, hát kimondom, Te hiányzol.
olvass továbbAz introvertált emberekről köztudott, hogy szeretnek egyedül lenni. Azonban pontosan ennek hatására sok dolgot másképpen kezelnek, mint mások. Hogy miért is könnyű beleszeretni egy introvertáltba?
olvass továbbA egyedüllétnek van egy kellemes oldala, ami annyit jelent, hogy azt csinálhatunk, amit akarunk, akkor, ahogy, azzal, akivel mi akarjuk, anélkül, hogy bárkinek a kérdésire válaszolnunk kellene.
olvass továbbEgy férfit hosszú távon elriaszthat az, ha egy nő mindig egyedül próbálja megváltani a világot. Soha nem kér, nem szól, ha segítségre van szüksége, nem mutatja gyenge oldalát, mert ez egyben a ráutaltság és kiszolgáltatottság érzésével fonódna össze. Pedig minden nőnek van gyengébb, gondoskodásra, gyámolításra szoruló női oldala.
olvass továbbLégy egyedül. Inkább, mint, hogy csak azért legyél valakivel, hogy ne legyél magányos. Hogy egy halva született kapcsolatba fektess energiát, valami olyanba, amiről már az első perctől tudod, hogy nem fog működni.
olvass továbbSzorongó, neurotikus, kapcsolatfüggő nemzedék vagyunk. Mérgező emberi kapcsolatok szorításában fulladozunk, ki nem mondott szavak, elfojtott feszültség, és tisztázatlan, szőnyeg alá söpört sérelmek szorítják, kaparják torkunkat. A vészcsengőt ezerszer meghúzták már odafent, mégsem csomagolunk, vagy menekülünk fejvesztve a helyszínről. Pedig óriás, ordító, égre írt jelek vannak, hogy semmi dolgunk bizonyos emberekkel, mégsem olvasunk belőlük.
olvass továbbVolt egy fiatal lány, aki nagyon szomorú volt, alig lehetett mosolyogni látni. Egy nyáron a lány, elutazott szeretett nagymamájához, aki az óceán partján élt egyedül. Az öreg hölgyet mély bölcsesség és a világegyetem iránti szeretet járta át. Minden megnyilvánulásában ott bújt a jóság és szemeiben ott ragyogott az a különös fény.
olvass tovább