Kicsi és nagy, széles és szűk, színtelen, csapongó, pihe-puha vagy latex, belső zsebekkel tarkított labirintus, vagy egy medencés káosz. Ez mind lehet egy táska, főleg, ha egymásra találnak szeretett gazdájával. Nagy táska körképünk következik.
A táska stílusa - kis táskatörténet
Kicsi és nagy, széles és szűk, színtelen, csapongó, pihe-puha vagy latex, belső zsebekkel tarkított labirintus, vagy egy medencés káosz. Ez mind lehet egy táska, főleg, ha egymásra találnak szeretett gazdájával. Nagy táska körképünk következik.
Az IT-Bag a XXI. század nőjének vágya, amit nem csak a szupermodellek és a hírességek akarnak birtokolni, hanem a dolgozó nők is, az élet minden területéről. De az IT-Bagről szólva szükséges egy kis magyarázat. Az IT-Bag: egy szezonra szóló táska. A kifejezést az 1990-es évek elején találták ki, amikor olyan gyorsan jöttek az újabb és újabb tervezésű táskák, hogy a következő szezonra már másikat vásároltak a nők. A divattáskákra azt mondták, IT IS BAG, ami a következő szezonban már IT IS N’T BAG lesz. Ezért maradt fent ez a kifejezés a jövő és menő kiegészítőkön.
Manapság ezek a táskák néha többe kerülnek, mint egy nyaralás vagy egy autó-, de mi mindannyian meg akarjuk kapni őket. A kifutókon bemutatott ruhák mellett ezek a rendkívül kívánatos kiegészítők többnyire a második helyre szorulnak, ezt csak ritkán tudja megváltoztatni pár jól sikerült kampány, mint például Kate Moss és a Longschamp közös nyomulása.
De miért gondoljuk a táskákat annyira kívánatosnak? Részben, mert különleges kinézetet biztosítanak, elárulják a táskát birtokló nő státuszát, a divatstílust, amit követ, és árulkodnak az anyagi körülményeiről is. A táskák növekvő népszerűsége az elmúlt 100 évben követte a társadalmi függetlenséget is, amit tulajdonosaik - a nők- kivívtak maguknak.
Kétszáz évvel ezelőtt a nők szinte csak a háztartásnak éltek, vagy épp a gazdaságnak, táskára nem volt szükségük. De ahogyan kezdték elhagyni otthonaikat, elérte őket is az urbanizáció, mind a szórakozás, mind a munkájuk révén a táskák nagyon is hasznosakká váltak, első körben a funkcionalitásért, második körben pedig mi másért? Persze, hogy a divatért.
A vonaton vagy hajón való közlekedés robbantotta az utazással kapcsolatos kiegészítők piacát: divatossá váltak a bőröndök, a ruhaládák, a kalap- és cipősdobozok, valamint a bőrből készült kézitáskák. Nem véletlen, hogy a mai, legdrágább kézitáskákat készítő divatházak, mint Louis Vuitton, a Gucci, a Prada és a Hermes a késő XIX. és a korai XX. századba nyúlnak vissza, amikor is egyre megszokottabbá váltak ezek a kiegészítők. Azzal párhuzamosan, hogy a nők fokozatosan elnyerték az anyagi függetlenséget, a kézitáska- ipar felvirágzott, és korábbi lenézett státuszát elhagyva fantasztikus karriert futott be. Most pedig egy nagy luxus konglomerátum, az LVMH (Louis Vuitton Moet Hennessy) egymaga több millió fontot söpör be a táskák eladásából.
A megfelelő táska eléggé mély, így sok dolog elfér benne. Jellemzője, hogy van benne titkos zseb is, ezzel szintén valami személyest nyújt tulajdonosának. Ez a kialakítás oda vezethető vissza, hogy a táska elődje tulajdonképpen a ruha alá rejthető pénztárca volt, amelyet biztonságosan el lehetett rejteni a ruhák redői közé. Régebben a zsebeket is belülre varrták, és sok időnek kellett eltelni ahhoz, hogy az alsóneműkről a felső ruházatra kerüljenek.
Amikor a kézitáska prototípusát a 18. század végén elkészítették, ennek már retikül formája volt- tökéletes hímzéssel díszítették, a benne lévő erszényt damasztból, selyemből vagy bársonyból készítették el. Ebben a hölgyek kozmetikai szereiket tarthatták, valamint ájulás esetére repülősót, vizitkártyákat, mindezt pedig úgy, hogy veszélyeztették volna testre simuló új, divatos, ruháikat, azzal, hogy alatta rejtegetnek valamit, ami esetleg kidudorodik.
Néha a kézi táskák szexuális jelentést hordoztak- az angol nyelvben például az „old bag” (vén szatyor) kifejezést azokra a nőkre használták, akik fiatalabb korukban prostituáltként keresték kenyerüket. Manapság viszont a táskákat nem kötik össze az örömlányok munkájával, és nem kapcsolódik hozzájuk szexuális felhang. A táska a nő számára túlélőcsomag: tartalmazza mindazt, ami a mindennapokhoz szükséges az urbánus dzsungelben: mobiltelefont, tampont, púdert, pénzt és kulcsokat, hajlakkot, laptopot, rúzst, rágógumit, óvszert, egy váltás harisnyát, esetleg bugyit. Ennek eredményeképpen a táska misztikus és érinthetetlen maradt: nagyon sok férfi szerint bonyolult dolog felmérni, miféle szenzációs és titkos dolgokat tarthat egy nő a kézi táskájában, és egy férfi soha nem sértené meg a magánéletnek ezt a szféráját.
A legtöbb nő meztelennek érzi magát, ha nincs nála táska. És mivel a ruhák egyre kisebbek és vékonyabbak, a táska a nő választása, sőt, egy olyan eszköz, amivel ki lehet válni a tömegből. Ez a trend járult hozzá a táskaipar őrületes fejlődéséhez az elmúlt tíz évben. 2006-ra egy tanulmány szerint az eladott táskák száma kétszer akkora volt, mint az eladott ruháké!
De ilyen sok táskatervezővel, akik a figyelmünkért versengenek, természetes, hogy a táska elérte jelenlegi státuszát. Amelynek legnyilvánvalóbb jellemzője: a feltűnő és meglepő kivitel. A retikülnek állandóan felismerhetőnek kell lennie- a Chanel 2.55-öst például a steppelés, az arany láncok különböztetik meg. Az eltéveszthetetlen Fendi Baguette vagy a Chloe Paddingtont a rajta lévő óriás lakat teszi különlegessé.
Egy másik alapvető jellemzője az IT-Bag–nek természetesen a csillogás. Egy-egy táskamárka ugyanis köthető egy-egy hírességhez, mint például a híres Hermes Kelly retikül. Az elsőt 1935-ben készítették, és egészen 1956-ig kellett várni arra, hogy elnyerje a méltó elismerést, méghozzá úgy, hogy Monaco légies és újdonsült hercegnőjének egyik híres fotója a Time magazin címlapjára került, amint várandós pocakját próbálja elrejteni a klasszikus Hermes táskával. A táska tehát Grace Kelly által vált híressé, és hamarosan az élre tört világszerte, és erre a mai napig mindenki emlékszik.
Akkoriban a divatkommentátorok világossá tették a táska a sztár közötti kapcsolatot: egy Kelly-táska a pénzről és a megfelelő társadalmi osztályhoz való tartozásról árulkodott, és mindkettőre nagyon is vágytak a nők.
Aztán 1994-ben Lady Dior táskája vált szenzációvá, miután Diana hercegnő ilyet hordott azt követően, hogy külön költözött Károly hercegtől. Ez pedig már a luxuscsábítás volt, arany színekkel. Tulajdonosát komoly nőnek vélték, aki ragyogó és kifinomult. Ez pedig mint láthatjuk ezen a csodálatos képen, máig nem változott...
Manapság a divat emblematikus figurája, Kate Moss, bármilyen táskát élvonalbelivé tud tenni- és a Mulberry, a Balenciaga valamint Stella McCartney mindannyian kihasználják az általa hozott dicsőséget az elkövetkezendő években. A táskaipar marketingje világos: elkerülhetetlen szerepet akarnak játszani a nők életében.
Míg azonban Kate Moss mindig képes lesz arra, hogy legújabb luxustáskákat beszerezze, az átlagnők számára ugyanez nagy kihívásnak számít, tekintet nélkül arra, mennyi pénzük van. Ami elérhetetlen, az életbevágóan fontossá válik- még akkor is, ha egy szenzációs, kiváló társadalmi státuszról árulkodó Hermes Birkin táska megszerzéséért három évig is kell gyűjtögetni.
Ezt követően nyilvánosságra hozta, hogy a táska limitált létszámban kapható: csupán 200 darabot készítettek belőle. Az ára 550 angol fontról (197 647 forint) indult, és egészen 6000 angol fontig (2 millió 156 ezer forint) ment fel- az utóbbi összeget már deluxe kivitelű, krokodilbőrből készült verzióért kérték el. A Novak hihetetlenül ritka divattrófeának számított rövid időn belül, és már azelőtt eladták mindent, hogy a várólistát összeállították volna.
Egyébként a gyártók gyorsan felismerték, hogy még a magas ár sem riasztja el a vevőket, sőt. Egy IT-Bag ára minél magasabb, annál jobb. Stuart Vevers, az elmúlt évtized vitathatatlanul egyik legsikeresebb tervezője alkotta meg a Mulberry IT-Bag –et, dolgozott Bottega Veneta -nek, a Louis Vuitton –nak és a Givenchy- nek. Ő mondta: Minden alkalommal, amikor azt gondolom, van határ a kiegészítőket vagy kézi táskákat illetően, még tovább megyünk. Emlékszem, amikor a táskák 500 angol fontba (179 673 forint) kerültek, azt gondoltam, senki nem megy árban efölé.
És most láthatjuk: van olyan táska, aminek több mint 1000 angol font (359 285 forint) az ára, és nem úgy tűnik, hogy itt az árak megállnának. De míg az IT-Bag-ek jönnek és mennek, csak egy maroknyi táska marad időtlen. Az emblematikus táskákat nem csak hogy feltűnőre tervezték, hanem magukon hordozzák annak a korszaknak a jegyeit is, amikor készültek, mint például a legendás Chanel 2.55, amelyet 1955-ben mutattak be. A neve is arra az évre és hónapra utal, amikor piacra dobták.
Vannak más olyan táskák is, amelyeknek szerintem ugyan ebben a klubban lenne a helyük: a Hermes Kelly, a Fendi Baguette és manapság a Marc Jacobs’s táskája, az YSL Muse és a Mulberry Roxanne. Amelyben ezek világosan azonosak: a tiszta vonalak semmi cikornya vagy túltervezés a funkcionalitás és a luxus kombinációja, akár a steppelt 2.55-ről akár a kézzel varrott Kelly táskákról, akár a legfinomabb bőrből készült Roxanne táskáról beszélünk. Egy emblematikus táska magáénak tudhatja azt a státuszt, amelyhez nem szükséges ravasz marketing, sem hagyományból adódó pedigré. Hiszen a minőség és a mesterségbeli tudásból adódik, hogy ezek a táskák egy évtizeddel később is táskák maradnak, s úgy néznek ki, mintha tulajdonosuk első alkalommal fogná őket a kezében.
És ez a minden igazi táskaimádónak, ami nem mérhető pénzben.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez