Pados Krisztina igazi Princess

2011-ben üstökösként robbant be a köztudatba három gyönyörű nő, akik a Princess együttes hegedűvirtuózaiként nyűgözték le a nagyérdeműt. Június 9-én jubileumi nagykoncerttel állnak a közönség elé, a Budapesti Operettszínház színpadán. Ennek részleteiről faggattam Pados Kriszta alapító tagot.

- 2001-ben alakultatok, mára Te vagy az egyetlen alapító tag. Arra lennék elsőként kíváncsi, hogy a tagcseréken kívül, mik voltak a legnagyobb változások a Princess életében a kezdetekhez képest?

- Ez egy nagyon jó kérdés, pont tegnap gondolkoztam azon, hogy hova is jutottunk el az indulás óta. Úgy vélem, hogy a különféle változások, változtatások, sohasem azért történtek, mert a régi dolgok rosszak, vagy bármit szégyellni kellene, pusztán minden egyes lemez megjelenésekor jobbra és jobbra törekedtünk. Elsőként a zenei hangzást említeném, ami változott. A régi számainkat is nagyon szeretjük, de mára egy sokkal modernebb hangzásvilág jellemez minket. A június 9-én, az Operett Színházban megrendezésre kerülő jubileumi nagykoncertünkön például élő zenekarral és egy vonósnégyessel fogunk együtt játszani. Külalakban is változtunk persze az elmúlt 13 év során. A ruháink kezdetben nagyon színes, ütős fellépőruhák voltak. Ezeket Bencsik Andi divattervező álmodta meg nekünk mindig, akivel a mai napig együtt dolgozunk, mostanra viszont inkább az elegánsabb, visszafogottabb viseleteket részesítjük előnyben. Végül, de nem utolsósorban, egy elképesztően profi csapat áll mögöttünk. A tagcserék hátterében családalapítás és gyermekvállalás állt, de Bea és Dorka is nagyon hamar és könnyen beilleszkedtek. Andorka Judit nevét is mindenképp meg kell említenem, hiszen csodálatos munkát végez menedzserként. Az elmúlt években koreográfussal is dolgoztunk együtt, aki néhány számunkat megkoreografálta, és ez nagyon jót tett a mozgásunknak, a színpadi jelenlétünk magabiztosabb lett ennek köszönhetően.

- Nyilvánvaló, hogy a színpad embereként fontos formában tartanod magad. Olvastam, hogy imádsz főzni és enni, és nagy kedvenced a magyar konyha is, külön kiemelted a szalámit és a kolbászt. Ez az alakodon nem köszön vissza. Szerencsés alkat vagy, vagy keményen megküzdesz a kalóriákkal?

- Valóban imádok főzni és enni is, és néha nagyon nehéz megálljt parancsolni magamnak. Szerencsés alkat vagyok, de ez önmagában már kevés. Oda kell figyelnem, hogy mikor mit eszem, főleg amikor késő éjszaka érek haza egy-egy fellépés után, és persze mozogni kell. 10-15 éve még annyit ehettem, akár éjjel kettőkor is, amennyi belém fért, ma már ezt nem engedhetem meg magamnak.

- Te milyen mozgásformák mellett teszed le a voksodat?

- Nem vagyok túl trendi ilyen szempontból, nem követem az új őrületeket, én a hagyományos edzőtermi, erőgépeken való edzésben, az úszásban, a futásban hiszek,  és ezeket is űzöm.

- Mióta készültök a június 9-i koncertre, milyen hosszú próbafolyamat és felkészülési idő előzte meg?

- A szervezésből mi teljesen kimaradtunk, ez nem a mi feladatunk, de biztos vagyok benne, hogy nem volt ez sem egy egyszerű folyamat. Van egy zenei vezetőnk, Sturcz András, ő folyamatosan jelen van a próbáinkon, egy új számot is írt nekünk, ő hangszerelte meg a vonósnégyesre a számainkat, tehát nagyon aktívan jelen volt a felkészülés alatt. Körülbelül április óta próbálunk heti rendszerességgel, a koncert közeledtével pedig nyilván egyre sűrűbben találkoztunk. Ruha tekintetében is igyekszünk valami izgalmassal előrukkolni és meglepetést szerezni. Ezenkívül az erőlétünkön és megjelenésünkön kellett aktívan dolgozni.