Hogy hol a mese határa, és hol kezdődik az élet maga, nehéz meghatározni. Éppen ilyen nehéz feladat pontosan látni a gyermek és a felnőttkor határát.
|
Hogy hol a mese határa, és hol kezdődik az élet maga, nehéz meghatározni. Talán éppen ilyen nehéz feladat pontosan látni a gyermek és a felnőttkor határát. A Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza novemberi bemutatójában ezeket a kérdéseket járja körül, elsősorban a gyermekekhez szólva, de a felnőttekre is ügyelve. A jó mese nem csupán egy történet, amely a gyerekek korától függően ábrázolja szereplőinek sorsát, hanem tanít is, hogy jobban eligazodjanak a legkisebbek a világ dolgaiban, hogy megismerjék a másikat, aki valamilyen szempontból nem olyan, mint ők. Mondhatjuk azt, hogy tiszteljük az állatokat, ne bántsuk őket, mint teszi sok gyerek olykor, hiszen Vakvarjúcska egy kedves kis varjú. Tágabb értelemben azonban arra tanít Erdős Virág mesejátéka, hogy ne ítéljünk első látásra, ne a bőrszíne vagy a társadalmi beidegződés szerint döntsünk valakiről, hanem győződjünk meg személyesen, és személyre szabottan formáljunk véleményt, bárkiről is legyen szó. A Pimpáré és Vakvarjúcska egy lírai történet a szerelemről, a másság elfogadásáról, az önzetlenségről, a felnőtté válásról. Az elkényeztetett királykisasszony el sem tudja képzelni a hozzá illő párt. A sors és az élet azonban kiszámíthatatlan, így Pimpáré a legváratlanabb módon talál rá az igazira. A történet klasszikus mesei motívumokat, utalásokat, karaktereket használ, és ezeket helyezi a modern kor élethelyzeteibe, megmutatva az emberi erényeket és gyarlóságokat, úgy hogy közben a legfiatalabbak számára is követhető és élvezhető. A Pimpáré és Vakvarjúcska, mint sok más mese, a személyiségfejlődés, az életút egy fontos állomásával foglalkozik. A leggyakrabban ábrázolt kiskamaszkort, a felnövés egy nagyon fontos fordulópontját jeleníti meg. Azt a változást, amikor a környezetének még kiszolgáltatott, tehetetlen, heves, önző, alkalmazkodni képtelen, vágyaktól és indulatoktól dobált fiatal először szakad el igazán otthonról. Ebben a helyzetben meg kell tanulnia saját szorongását, indulatait és a külvilág veszélyeit felismerni és legyőzni. Az előítélet és az elfogadás. Ezek azok a témák, amelyek a legfontosabb motívumok ebben a darabban. Az előadást a 6-12 éves korosztálynak ajánljuk, de a felnőttek számára is fontos tanulsággal szolgál a sok-sok humorral fűszerezett verses mű. 
A bemutató alkalmából beszélgettünk Lapis Erikával, akit a darabban Pongyola királyné szerepében láthat majd a nagyérdemű. Mekkora bátorság kell ahhoz, hogy valaki a szívére hallgasson? Ahhoz hatalmas bátorság kell. És egy jó nagy adag a gyermeki ösztöneinkből. Kiskorunkban még nem törődtünk a következményekkel, az elvárásokkal, az ésszerűséggel és nem is éreztük mit jelent az, hogy "áldozatot hozni". Csak tettük, amit a szívünk diktált. És boldogok voltunk. Viszont azt gondolom, hogyha a mai világban felnőttként is boldogok akarunk maradni, elengedhetetlen a "szív" és "fej" kombinációja. Az értelem és az érzelem egyensúlya. Csakis az egyikkel nem juthatunk igazán messzire. |
Merünk-e a tudatunkkal szemben választani? A legtöbb esetben nem, mert megijedünk, hogy attól gyengének tűnünk vagy a naivnak. A szerelemben, ha szembe megyünk a tudatunkkal, az egyfajta lázadás. Lázadás lehet a szülők ellen, a pénz ellen, a hagyományok ellen, a jólneveltség vagy az előítéletek ellen. A Pimpáré és Vakvarjúcska című, készülőben lévő darabunkban pontosan ezt kísérhetjük végig. Vakvarjúcska kiragadja addigi biztonságos életéből a lázadó Pimpáré királykisasszonyt, akit eleinte megrémít a változás és vívódik a berögzült eszméivel. A kérdés nála nem az, hogy meri-e, hanem hogy képes-e? Ki választ? A nő? Netán a férfi? Az mindegy. Ha egyszer csak mindketten megérzik, hogy hazataláltak egymásban, akkor nem fontos az, hogy ki választott. Mostanság mégis nagy hangsúlyt teszünk erre, nyilván az egónk miatt. Pedig a képlet olyan egyszerű: a szerelemben ketten vagyunk, mindegy ki ért oda előbb. És szeretni is ketten kell. Csak az egyik kevés. Akkor az már nem szerelem. Mikor válik valaki felnőtté? Most aztán bölcsességek és idézetek tárházát fel lehetne vonultatni, de valószínűleg ez úgy történik meg, hogy észre sem vesszük. Talán, amint képesek vagyunk felelősséget vállalni. A tetteinkért, a szavainkért, a barátainkért, a szerelmünkért, a gyerekünkért...az életünkért. Talán akkor. 
|
A Pimpáré és a Vakvarjúcska
Az előadás időtartama 65 perc, egy szünettel Szereplők:
Pimpáré királykisasszony: Tőkés Nikoletta
Díszlet- és jelmeztervező: Miareczky Edit Rendező: FIGE ATTILA e.h. Készítette: Bokros László |
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez