Dajka Lászlóval beszélgettünk, egy nem mindennapi kamionossal, aki arra törekszik, hogy segítsen az embereknek és kifogások keresése helyett rámutasson a megoldásokra. Videókat készít a munkája során, amelyekben megosztja a tapasztalatait és próbál minél több nézőt pozitív gondolatokra hangolni. Derűs és sugárzó személyiségével képes ösztönözni a környezetét és biztatni a legtávolabbinak tűnő célok elérésében is. Az interjú különös módon készült, ugyanis László YouTube videó formájában válaszolt a feltett kérdésekre - idő szűkében sajnos nem volt lehetőség a személyes találkozásra. A válaszok egyben anekdotaszerű történetek is, amelyekből mindenki tanulhat...
Hogyan lettél kamionos? Volt előtte más szakmád is?
Kamionos a szüleim hatására lettem, ugyanis eredetileg kicsapongó életet éltem - sajnos rabjává váltam a pókergépnek meg a tekergő életmódnak. A szüleim jól neveltek, mégis volt bennem egy hajlam a szabados életre. Hiába vittek pszichológushoz és próbáltak kiszakítani a romboló életvitelből, nem sikerült nekik. Édesanyám a legnagyobb elkeseredése közepette előrukkolt az ötlettel, hogy mi lenne, ha elkezdenék kamionozni. Szeretek vezetni és szeretem a tuning autókat meg a csavargást, így megtaláltam az utam és a boldogságom az általa kijelölt pályán. Nincs más szakmám. Távközlési műszerésznek tanultam, egyedül érettségim van. Gyermekkoromtól fogva focistának neveltek, mert édesapámnak jó kapcsolatai voltak ilyen téren - ő volt a Kispályás Labdarúgó Szövetség elnőke öt évig. Azt szerette volna, hogy Spanyolországban dolgozzak hivatásos focistaként, de én egyik nap bejelentettem, hogy nem vagyok nyitott az ötletre és ezzel véget is ért a közel 18 éves focista pályafutásom, amellyel felkészíteni kívánt az általa elképzelt életútra.
Miért döntöttél úgy, hogy kamionos leszel? Miért szereted ezt a munkát?
Az ember azt szereti, amiben jó. Én szeretek vezetni, tehát számomra ez nem egy kényszerből végzett munka, sőt inkább felszabadít. A hosszan egyedül töltött órák sem zavarnak, mert szeretem a magányt. Mindig is vonzottak a kihívások és úgy gondolom, hogy a kamionos élet bővelkedik bennük, ezért sosem unatkozom. Szeretem azt a fajta szabadságot, amivel a kamionozás jár, noha tudom, hogy ez is csak egy illúzió, de legalább jól érzem magam benne. Ahhoz, hogy minden, amit szeretnék beleférjen egy napomba mérnöki pontossággal kell kigondolnom és beosztanom a perceket. A feszített napirend megtanít úgy zsonglőrködni az idővel, hogy mindenre jusson és még pihenni is tudjak annyit, hogy mindig legyen elegendő energiám a folytatáshoz
Úgy tűnik, hogy a kamionozás folyamatos alkalmazkodás új helyekhez és helyzetekhez. Hogyan éled meg ezt az állandó átalakulást? Mennyire jelent kihívást számodra?
Pozitív ember vagyok. Ha látok egy problémát, nem akadok fenn rajta, hanem örülök neki, mert gondolkodnom kell, hogy hogyan lehet megoldani. Panaszkodás helyett inkább alaposan átgondolom az egészet. A helyzethez való viszonyulásommal és a nyitottságommal mindig megteremtem azt, amire vágyom. Például meg szerettem volna oldani, hogy zuhanyozhassak olyan ipari parkban is, ahol nincs zuhanyzó. Egyik nap bementem egy sportáruházba úgy, hogy nem akartam semmit sem vásárolni, csak szerettem volna sétálgatni és így bukkantam egy mobil zuhanyzóra, aminek nagyon örültem, mert azáltal, hogy bárhol le tudtam zuhanyozni, elmehettem rendszeresen futni. Így voltam a cigarettázással is - dohányoztam 18 évig, aztán letettem. Jött a gerincsérv - az orvos meg akart műteni, de nem hagytam és megkerestem az alternatív megoldásokat. Lefogytam, odafigyelek, hogy igyak eleget és mozogjak. Egyik munkahelyemen kirúgtak a gerincsérvem miatt, mert megtagadtam a rakodó munkát. Nem bánom, sőt köszönöm nekik. Így jött a főzés is, ami a hobbimmá vált az idők során. Sokan azt hiszik, hogy tanultam ezt valahol pedig nem, csak nagyon szeretem a főzőműsorokat, mert az emberek alkotnak valamit és csodálattal tölt el a folyamat, ahogy létrejön egy-egy finom fogás. Folyamatosan tanulmányozom a recepteket és mindent átvariálok magyarosabbá a saját ízlésem szerint. Idővel azt is megoldottam, hogy tudjak főzni kamionozás közben. Csak azt szerettem volna mondani ezekkel a történetekkel, hogy ha a megoldást keresed és nyitott vagy, mindig eredményre jutsz.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez