A probléma meghatározása olyan kérdés vagy helyzet, amelyet nem kívánatosnak vagy ártalmasnak tekintünk, és amelynek kezelését és leküzdését szükségesnek érezzük. Ez a görcsös akarás, jobban mondva ez az ellenállás, a tényleges akadálya minden olyan célnak vagy helyzetnek, amelyet közeli vagy távoli jövőben szeretnénk elérni.

Ha máshogy nézzük, a problémák valójában életben maradnak csak a hozzáállásunk változik. Problémák nélkül halottak vagyunk. Kérdezd meg magadtól, hogy volt-e nap, egyetlen probléma nélkül? Nem. Határozottan nem.

A problémáink igazán akkor oldódnak meg, amikor megengedőkké válunk. Amikor letesszük a fegyvert a most pillanatának elfogadása ellen. Ez nem azt jelenti, hogy magunkba zárkózunk, és cselekvőképtelenné válunk. Csupán azt, hogy nem ellenállunk az ellen, ami éppen van.

Rengetegszer mentem és igen, megyek még sokszor most is, szembe a széllel. De azt vettem észre, hogy ez a belső feszültségem, ami a jelen tagadásából keletkezik, sokkal több energiát vesz ki belőlem, mint az, amikor azt mondom: „Legyen, aminek lennie kell!”

Amikor vért izzadva törtem magam a megoldáson, mert nem tetszett amit látok, olyankor még többet kaptam belőle az arcomba. Sokáig nem értettem, hogy addig nem kereshetem és nem is találhatom meg valamire a megoldást, ha a tapasztalat megélése elől, eleve menekülök, harcolok ellene, még mielőtt magamba szívtam volna. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ami veled szembejön, azt át kell engedned magadon, mert okkal jön veled szembe, valamit hozzád szeretne tenni. Lehet, hogy amikor megtapasztalod nem tetszik, lehet, hogy a hátad közepére kívánod, de minél inkább erőlködsz ellene, annál tovább liheg majd a nyakadban. A jelen szeretné, hogy megtapasztald, hogy megengedd a létezés minden színét és mozzanatát. Mindenben ott rejtőzködik valami kincs, ha megengedő vagy felfedezni. Csak neked jött, csak itt és csak most. Annyi a feladat, hogy megengeded azt, ami éppen van, nem több, és ezután sokszor ahogy jött, úgy távozik is. De minél inkább ellenállsz valaminek, annál több energiabefektetésre és ezáltal kiegyenlítésre lesz majd szükséged.

A kontroll az, amivel szelektálod a teljességet

Képzeld el, hogy fekete-fehér köves úton jársz és egy belső meggyőződésedből adódóan, kitalálod, hogy márpedig te csak a fehér kövekre fogsz lépni. Mert neked a fekete nem szimpatikus. Eleinte jó móka, ahogy arra koncentrálsz hogy a lábaid, még véletlenül se érjenek bele a fekete rubrikákba, aztán egy idő után, már mániákussá válnak a lépteid és egyre jobban fáradsz. Belezavarodsz, hogy ki ne ess a magadnak felállított szabályodból, szinte bele is szédülsz, de ami a legrosszabb, hogy lemaradsz az utadról, a körülötted zajló életről, vibrálásról. Csak a fehér kockákra akarsz koncentrálni és ha sikerül is tartanod a lépéseket, semmi élvezet nem lesz már benne, csak merevség. Már nem vagy könnyed és az önfegyelmed egyre több feszültséget generál benned, hogy nehogy „hibázz”. De mondd csak mi a cél? Mi lesz akkor, ha sikerül végig menned úgy, hogy nem léptél rá a fekete kockákra? Mivel gazdagodtál, miközben minden erődet, figyelmedet, ez a félelem beszippantotta? Élmények nélkül, fejedet leszegve, minden mást kizárva, mindenről lemaradva görcsösen mentél végig az utadon. Biztos hogy ezt szeretnéd? Igaz, kiszámítható, biztonságos, de ez teljes és szabad élet?

Mindig van új nap, hogy szembenézz a félelmeiddel

Problémák mindig lesznek. De a kezelésükön képesek vagyunk változtatni. Mindig tedd azt, ami lelkesít, amiről valóban úgy érzed, hogy az a legjobb számodra. Tudom, hogy az elme szeret reagálni ezekre a helyzetekre. „Ne csináld, ez nem biztonságos.” Ez a hang, amelyet "biztonságos hangnak" nevezek, ez az agy legveszélyesebb része. Először biztonságban tart, majd négy fal közé szorít, és valóban, legalább úgy érzed, mintha ott tényleg biztonságban lennél, de nem. Valójában a félelmeid rabja vagy, egy börtönben. A nap végén három embertípus marad: Azok, akik látják a dolgokat, akik a dolgokat megcsinálják, és akik megkérdezik, hogy mi történt? Te melyik akarsz lenni?

További írásaim itt és itt!

Instagram ITT

• biztonság fejlődés félelmek komfortzóna megengedés önismeret probléma szabadság

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!