Kalkuttai Boldog Teréz, azaz Teréz anya nevét mindenki ismeri, munkásságának jelentőségével viszont csak kevesek vannak tisztában. Már életében igazi angyal volt, aki szívén viselte a nincstelen, magányos elesettek sorsát. Római katolikus apáca létére sohasem azt nézte, ki milyen vallású, hiszen ő az igaz szeretet erejében hitt.
Pontosan 107 éve, Agnes Gonxha Bojaxhiu néven született Szkopje városában, ami akkor még az Oszmán Birodalomhoz tartozott. Albán édesapja építési vállalkozóként dolgozott, míg édesanyja a háztartást vezette. Szülei a többséggel ellentétben katolikus vallásúak voltak, és három gyermeküket is ebben a szellemben nevelték. 1919-ben az édesapa váratlanul meghalt, így az anyának kellett eltartani a családot. Kézimunka-üzletükből igyekezett megteremteni a kenyérre valót, noha nem mindig járt sikerrel. A súlyos tragédia, és a szegényes életmód viszont csak még jobban összeforrasztotta a családot. Agnes állami iskolába járt és tagja lett a Mária-kongregációnak. Ekkoriban számos jezsuita járt a kalkuttai főegyházmegyébe. Ezen felbuzdulva a 18 éves Agnes elhatározta, hogy ő is missziós nővér lesz Indiában, így hát jelentkezett az írországi Loreto nővérekhez. Barátnőjével, Betikával együtt kérte felvételét, majd néhány hónap múlva már Dardzsilingben találták magukat. Az akkor még igen fiatal lány szerzetesi fogadalmát is itt tette le 1931. május 25-én, és a lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből felvette a Teréz nevet. 18 éven keresztül földrajzot és hittant oktatott a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek igazgatójává is kinevezték.
Igazi küldetése azonban 1946-ban kezdődött, amikor Darjeelingbe kellett utaznia lelkigyakorlatra. A vonaton nyomorgó tömeget látva ébredt rá arra, hogy neki nincs joga a kolostor kényelméhez, míg mások éheznek. Elhatározta, hogy elhagyja a kolostort, és Jézust követve a szegények között fog szolgálni. 1948-ban magától XII. Pius pápától kellett engedélyt kérnie, hogy elhagyhassa a közösséget és független apácaként Kalkutta nyomornegyedében dolgozhasson. Ezt követően szerzetesi öltözékét fehér szárira cserélte, és iskolát nyitott a nyomortelep kellős közepén. 1950-ben szerzetesrendet alapított, majd az indiai kormány támogatásával egy elhagyott hindu templomot alakítottak át a szegény, nyomorgó, beteg és magatehetetlen emberek otthonává. A rend egyre több hívet és támogatót talált, így sorra nyitotta az otthonokat szerte Indiában, majd 1965-től más országokra is kiterjeszthette tevékenységét. Létszámuk rohamos gyorsasággal növekedett, és új otthonok nyílottak szerte a világon.
Teréz anya 1962-ben megkapta a Padma Shri díjat India elnökétől, majd számos elismerést a világ minden tájáról. Például 1975-ben az Albert Schweitzer-díjat, 1979-ben pedig a Nobel-békedíjat is kiérdemelte. A jóságos Teréz anya elveihez hűen nem tartotta meg az ilyenkor szokásos bankettet sem, és még jutalmát is a szegényeknek adományozta. Díjai tulajdonképpen arra voltak igazán jók, hogy munkásságának híre minél több helyre eljusson. Élete legboldogabb napjának is 1986. február 3-át tekintette, amikor II. János Pál pápa személyesen meglátogatta a Szeretet Misszionáriusainak kalkuttai házát. A sors iróniája, hogy még 1983-ban, mikor ő tett látogatást a pápánál, szívrohamot kapott, 1989-tól pedig pacemakerrel élt. Állapota fokozatosan romlott, sorra érték a szerencsétlen események: 1997-ben csonttörést szenvedett, majd maláriát kapott. Szívműtétnek vetette magát alá, ami csak félsikert hozott. Hamarosan leköszönt a rend vezetéséről és kilenc nappal 87. születésnapja után, 1997. szeptember 5-én elhunyt. Halálakor a rendje a világ 123 országában működött, ahol közel 4.000 apáca és több mint 100.000 önkéntes ápoló dolgozott. Halálakor az indiai kormány állami temetést rendezett Teréz anya számára, és 3 napos nemzeti gyászt rendelt el, holott nem is keresztény ország. Azonban ebből is látszik, halála mekkora veszteség volt az egész világ számára, vallástól függetlenül. Hiszen ő a szeretet, összetartozás és a család eszméjéért áldozta fel az egész életét.
Teréz anyát II. János Pál pápa 2003. október 19-én Rómában boldoggá avatta. Az eseményen 27 ország képviseltette magát kormányszinten, és közel negyedmillió zarándok. A szentté avatáshoz azonban szükség van még egy csodára: állítólag annak tekinthető Monica Besra 2002-es gyógyulása, akinek hasi daganatát elmulasztotta egy medál, melyben Teréz anya képe volt, ám ezt sajnos a mai napig nem sikerült bizonyítani. Ennek ellenére kevés ember élt a XX. században, aki ennyit tett volna az emberiségért, és szívén viselte volna a sorsukat. Nyugodjék békében!
Idézetek Teréz Anyától:
Legyetek hűek a kis dolgokban, mert azokban rejlik erőtök.
Az élet szépség, csodáld meg!
Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan!
A béke egy mosollyal kezdődik.
Ha nincs békénk, az azért van, mert elfelejtettük, hogy egymáshoz tartozunk.
Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?
Ha néha a szegényeink éhen halnak, az nem azért van, mert Isten nem gondoskodott róluk, hanem mert Ön és én nem adtunk, mert nem voltunk a szeretet eszköze Isten kezében, mert nem ismertük fel Őt, Krisztust, amikor eljött újból rongyos álruhában az elhagyatott emberben.
A szenvedés, ha együtt fogadják, ha együtt viselik, akkor öröm.
Nem vagyok biztos abban, milyen lesz a mennyben, de egyet biztosan tudok. Ha meghalunk és eljön az idő, hogy az Úr ítéljen fölöttünk, nem azt kérdezi majd: mennyi jót tettünk életünkben, hanem mennyi szeretettel tettük.
Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet.
Az élet játék, játszd. Az élet túl értékes, ne tedd tönkre.
Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez