VIII. Henrik második felesége a legjelentősebb angol királynék egyike volt. Kulcsfontosságú szerepet játszott az anglikán egyház megalakulásában és a politikai életben is. Tragikus sorsának és halálának egy részét a mai napig homály fedi. Nem csoda, hogy legendás alakjához számtalan misztikus történetet társítanak.
Boleyn Anna személye már önmagában is érdekes, hiszen az életével kapcsolatos bizonyítékok hiányosak és ellentmondásosak. Születésének pontos ideje máig sem tisztázott: valamikor 1501 és 1507 közé datálják. Ami biztos, hogy előkelő családból származott, és nem alacsony rétegből kapaszkodott fel a királyi udvarba. Thomes Boleyn fiatalabb lányának először Habsburg Margit ajánlott fel egy helyet az udvartartásában, Hollandiában. A hercegné csak „la petite Boulin”-nek hívta. Később Mária, majd Klaudia királyné udvarhölgyeként szolgált évekig Franciaországban. Az udvarban tökéletesen megtanulta a nyelvet és a kultúrát, megismerte a divatszokásokat és az etikettet.
Anna állítólag nem volt olyan csinos, mint testvére, Mária (aki VIII. Henrik szeretője őelőtte), ám annál intelligensebb és kifinomultabb. Kiválóan énekelt és táncolt, hangszereken játszott, és mindig a legújabb francia divat szerint öltözködött. Folyékonyan beszélt franciául, és elmés beszélgetőtárs hírében állt. Ragyogó kisugárzása egyszerűn vonzotta a tekinteteket: Anna a tökéletes udvarhölgy megtestesülése volt.
VIII. Henrik 1525-ben vetett rá szemet. Anna nagyon nehezen engedett a király csábításának. A hosszú tiltakozások és elutasítások után Henrik annyira beleszeretett, hogy feltett szándéka lett elválni feleségétől, Aragóniai Katalintól. Mindenképp vágyott egy fiú örökösre, amit Katalin képtelen volt neki megadni. VII. Kelemen pápa azonban nem volt hajlandó érvényteleníteni a házasságot. A király ezen felbőszülve kihirdette, hogy egyetlen pápának sincs joga átértékelni a Bibliát, és megkezdődött a Rómától való függetlenedés. I. Ferenc a Pembroke márkinője címet adományozta Annának, aki így már megfelelő vagyonnal és tiszttel rendelkezett a királynévá váláshoz. Családja is profitált a kapcsolatból: jelentős rangokat, címeket és vagyont szerzett nekik.
Henrik és Anna 1533. január 25-én házasodott össze. Thomas Cranmer a király előző házasságát semmisnek nyilvánította, majd az újat érvényesítette. A pápa válaszul kitagadta őket. A házasság és a kitagadás eredményeként megalakult az anglikán egyház, melynek feje maga a király lett. Anna koronázásra 1533. június 1-jén került sor, majd szeptember 7-én életet adott egy kislánynak, a későbbi I. Erzsébet királynőnek. A gyermek születését nem kísérte határtalan öröm, mivel fiút vártak, a közös fiú utód hiánya pedig beárnyékolta kapcsolatukat. Anna Erzsébet születése után többször is teherbe esett, de mindig elvetélt. Henrik elfordult tőle, és új szeretőre lelt, Jane Seymour személyében.
Annát Anglia népe sem igazán kedvelte; „a király szajhája”-nak nevezték. Miután nem tudott fiút szülni, és ellenségeit kivégeztették, a közvélemény még inkább ellene fordult.
Április végén Anna udvari zenészét, a flamand származású Mark Smeatont letartóztatták. Kezdetben tagadta, hogy a királyné szeretője lenne, ám később mégis vallomást tett – vélhetően a kínzások után. Ezután több, köztiszteletben álló udvarbelit letartóztattak. Sir Thomas Wyattről, Sir Richard Page-ről és tulajdon bátyjáról, George Bolyen-ről is terjesztették, hogy szexuális kapcsolatba keveredett Annával. A vádlottakat május 17-én kivégezték. Annát május 2-án hűtlenség, vérfertőzés és felségárulás vádjával zárták a Towerbe. A börtönben teljesen összeomlott. Még saját letartóztatásának okával sem volt tisztában. Annát végül a koholt vádak alapján bűnösnek találták, és mivel III. Edward óta a királyné hűtlensége felségárulásnak számít, máglyahalál várt rá. A kivégzést május 19-re tűzték ki. A király végül felesége ítéletét lefejezésre változtatta és a franciaországi Saint-Omerből hívatta el Annához a legjobb hóhért, Jean Rombaud-t.
Anna utolsó gyónása közben megesküdött lelke üdvösségére, hogy nem volt hűtlen férjéhez, a királyhoz. Kivégzése napján sötétszürke ruhát viselt, és hermelinköpenyt. Két hölgy kísérte az emelvényig, ahol rövid beszédet mondott. Utolsó imádsága így szólt: „Jézus Krisztus, neked ajánlom a lelkemet. Uram, fogadd el lelkemet.” Ezután udvarhölgyei levették róla az ékszereket, szemére kendőt kötöttek. A legenda szerint a hóhér felkiáltott: „Szolga, hol a kardom?” Ekkor Anna a hang irányába fordult és a hóhér váratlanul lefejezte.
Anna teste egy ideig az emelvényen hevert, mert Henrik nem szervezte meg a temetését. Egy üres nyíltartó ládába helyezték a testét és a fejét. Később a ,,Béklyóba vert Szent Péter" nevű királyi kápolnában helyezték őt végső nyugalomra, ám jelöletlenül, gyászszertartás és végtisztesség nélkül.
I. Erzsébet koronázása után Annát az anglikán egyház mártírjává nyilvánították. Rejtélyes életéből számtalan regény, film és színdarab keletkezett.
Helle Robertina
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez