Kövess minket Facebookon.
Úgy 15- 20 évvel ezelőtt még nem létezett olyan, hogy gyerekbarát étterem, mégis a legtöbb helyen szívesen fogadták a vendéglátósok a családosokat is, örültek ha betértek. A gyerekek kulturáltan tudtak viselkedni és viszonylag csendben megvacsorázhatott a család, anélkül hogy kinézték volna őket, vagy fogták volna a fejüket a felszolgálók.
olvass továbbTamás jóképű, negyvenes pasas. Mindig öltönyt, lazára húzott nyakkendőt visel, alig érzékelhető, halovány borostát, amelytől ellenállhatatlan markánsságot nyer az arca. Feleség, két gyerek, jól menő cég. Ez a jóképű, negyvenes pasas a főnököm. És a szeretőm.
olvass továbbA teremtés koronája ugyanúgy ki van éhezve a bókokra, mint mi, nők. Még ha ezt nem is mondja. Mert a sztereotípia szerint egy pasinak mindig kötelező úgy tennie, mintha ő tudná a tutit. Holott a szíve mélyén majd’ eleped egy kis dicséretért.
olvass továbbImre nagyon szerette Nórát. Nóra tűrte ezt egy darabig. Aztán egy szép napon összepakolt és elköltözött. Fel volt háborodva, hogyan szeretheti őt Imre ennyire.
olvass továbbAmíg pici a baba és éjszakánként többször kell bemenni hozzá szoptatni, vagy tisztába tenni, addig elengedhetetlen az éjszakai fény használta a gyerekszobában, hacsak nem akarunk díszkivilágítást rendezni az egész lakásban és a baba szeméből is kiverni az álmot.
olvass továbbMindannyiunknak előbb-utóbb szembe kell nézni a megváltoztathatatlannal. A halált sokszor mi magunk sem értjük, nem tudjuk felfogni, feldolgozni. Még nehezebb feladat ez a gyermekek számára. Azt, hogy ők hogyan élik meg a környezetükben történt halálesetet, nagyban függ a szülők, családjuk, szeretteik kommunikációjától.
olvass továbbEmlékszem gyerekkoromban mennyire féltem attól a kerek lyuktól a falon, ahol a vezetékek mentek. „Lő-lő-lő”-nek hívtam, és rettegtem tőle, de azt már nem tudom, miért. Az egészséges gyermeki fejlődés része a szorongás. Egy kisgyerek szinte bármitől félhet. Félhet az elalvástól, a pókoktól, a bohóctól vagy a „lő-lő-lőtől”.
olvass továbbMegfigyeltem, hogy mi nők, legalábbis itt, Magyarországon, zavarba jövünk, ha valami szépet hallunk magunkról. Akár férfi kedveskedik nekünk, akár nő. Pedig ahelyett, hogy bambán bámulnánk az illetőre, majd csípőből visszautasítanánk a bókot, akár el is fogadhatjuk. Sőt, örülhetünk neki.
olvass továbbOtt ültünk azon a régi stégen. Tudod, arrafelé már nem volt olyan sűrű a nádas, és te imádtad a hangos kabócákat, pedig én a falra másztam tőlük hajnalonként, amikor a hajón aludtunk. Igen, ezek a csodás kis madárbogarak éjjelente nem énekelnek. Csak a napnak adnak sokórás koncerteket, amitől reggelente a fejem olyan nagyon fájt.
olvass továbbÉrezhető változás lesz az életében. A szülők hozzáállása és a helyzetről való gondolkodása pedig perdöntő hatású a jövőre nézve. Éppen ezért fontos a felkészítés módja!
olvass továbbMert a Z világháború inkább háborús thriller illetve járványos horror, sem mint klasszikus zombimozi. És az ilyen arányban kevert vegyes felvágottat nagyon szeretjük.
olvass továbbAz elutasításnak számos formája létezik, sajnos egyik rosszabb a másiknál. A fájdalomokozás minden esetben érvényes. De lehet szépen is csinálni. Ha valakinek őszintén a szemébe mondják a tutit, sokkal többet ér a számtalanszor hallott kifogások helyett, mint a „nem akarlak megbántani” és a „legyünk barátok”. Ennél gyávább és szánalmasabb húzás aligha létezik.
olvass továbbVolt ma egy érdekes beszélgetésem egy egyetemista lánnyal, aki pár mondatban levezette, miért nincs barátja. Szerinte az ellentétes nem a szexi, dekoratív lányokra bukik és mit sem törődnek a nők belső értékeivel. A legfontosabb a férfiaknak, hogy a minél gyorsabban ágyba vigyék a nőket és ha ez nem sikerül, akkor tovább állnak. Ezért nincs barátjuk az olyan lányoknak, akikért meg kell küzdeni.
olvass továbbMilyen rekkenő a hőség, egyszerre szakadt nyakunkba a nyár, pedig márciusban még térdig jártunk a hóban, és nem is hittük, hogy valaha eljöhet a kikelet. Én utálom ezt a rettenet meleget, a bőröd kifényesedik és az utca pora is ráragad. Csak a víznél tudja az ember az ilyesmit elviselni.
olvass továbbAz első kérdés, amely felmerülhet Bennünk a cím láttán: „Van olyan, hogy túlságosan védünk valakit?” Igen, létezik ilyen, el lehet túlozni az aggódást, idegeskedést, és ennek káros következményei lehetnek a gyermekünkre nézve.
olvass továbbMiként készítik, mit igyunk mellé, kik a rokonai, mekkora a legnagyobb és mennyi fogy belőle? A bécsi szeletet mindenki ismeri, de legtöbben még nem elég közelről. Aggódniuk nekik sem kell, mert Bécs idén nyáron is tud újat mutatni – ráadásul Budapesten!
olvass továbbAnnyi mindent tehettem volna veled. Elindulhatnánk hosszú vándorútra, útközben megállnánk a benzinkúton hűtött szendvicset venni. Te biztos bosszankodnál, hogy lehet ilyet enni.
olvass továbbJelen írásban a többes szám első személy nem holmi beképzelt királyi többes, csupán retorikai fogás (már ha írásban létezik ilyen). Azt jelzi: sokan járunk hasonló cipőben.
olvass továbbEz a gyerek kezelhetetlen. Hiperaktív. Nem lehet mit tenni. Sokszor hallom ezt a lesajnáló, reménytelen mondatot a szülőktől, ha gyermekük természetéről kérdezem őket. Én ezt rendszerint kétkedve fogadom. Olyan sok közhely van már a témával kapcsolatban, és annyira bekerült a hétköznapi szóhasználatba, hogy sokszor félreértik, "félrediagnosztizálják” a gyereket.
olvass továbbPiroska és a farkas esete a vadásszal, avagy mi történt valójában abban a sötét, lidércekkel teli kerekerdőben, sok sok évvel ezelőtt.
olvass tovább
