Kövess minket Facebookon.
Lassan megint itt a tél, Veronka, és én ilyenkor mindig a régi szeretőimre gondolok. Furcsa nosztalgia fog el engem október elején, mikor nyirkosak és sápadtak lesznek a levetett levelek a járdán. De nem hullajtom a könnyeim már egyik után se.
olvass továbbPersze, hogy emlékszem, hogyan is felejthetném el, a dodzsem nem működött, a körhintából kiestem, mert nem akart megállni a megfelelő helyen, a céllövöldés a maci helyett egy bádog úszónadrágot adott, mert szerinte nem csettent el teljesen a hurkapálca, de a kisoroszlán az tetszett nagyon. Ja, hogy az az állatkert, tényleg. És hogy miért nem mentünk többször?
olvass tovább„Édesanyám! Nem perdül a rokka, olyan szakadós ma a szál Vágy nehezül rám; Mert a sudár, szép Aphrodité letepert! Szerető, szerető kell ma nekem már!” (Sapphó: Édesanyàm nem perdül a rokka – Radnóti Miklós fordítása)
olvass továbbÁllunk egymás mellett, én és a szellemed. Lerágott csontként odadobva szavaid közénk. Kint a Hold támolyog részegen az égen, kopott kutya vonyít egy kerítés tövében, mindenki alszik, csak mi nem tudunk.
olvass továbbTe, Veronka, emlékszel még azokra a szép, fehérarcú nőkre, akik koromszínű hajjal, vérpiros szájjal jártak régen mulatni? Olyanok voltak, mint a gésák a titkos ősidőkből, és nagyon irigyek voltunk, amikor megjelentek az Orfeumban, mert az összes férfi egyből őket akarta. Álltunk a pultnál és mi is őket néztük, mert valóban annyira szemrevalóak voltak.
olvass tovább"- Ne húzd a hajamat! - De húzom, vagy beköplek anyunak! - Én meg jól nyakon verlek! - Na, azt megnézem, hogy elkapsz-e! - Auuu, ez fájt! - Anyuuuu! Anyuuuuuuu!"
olvass továbbMég egyszer, utoljára visszajöttél. Elvitted az utolsó itthagyott szót is, amely Damoklész kardjaként lógott, kimondatlanul fejünk fölött. Nem maradt utánad semmi, a legutolsó könnyeimet is elcipelted, azt mondtad, nem akarsz többé sírni látni.
olvass továbbEbben a mai könnyű világban a megcsalás olyan sport lett, amiért lassan díjat is adnak. Fiatal asszonyok lépnek félre kisgyerekkel a hátukon, a férfiak meg sosem voltak hűségesek, de még annak a kevésnek - aki hű volt ezidáig - se fűlik a foga már ahhoz, hogy egy szoknya mellett megmaradjon.
olvass továbbHarmincnyolc voltam, kora ősz volt, minden nap futottam, lebarnulva, jó formában, napi pénzügyi gondokkal, egy darab kölköt egyedül nevelve. De ez a két utóbbi tényező nem látszik az ember lányán.
olvass továbbHát ma eszembe jutottál. És tudom, hogy háttal nem kezdünk mondatot, az irodalom tanárom így tanította. Meg azt is alaposan belém nevelte, hogy csak a férfinak mondhatom: kellesz. A nyelvtanban máskor nem használjuk így e szót. Gondolom akkor lehet csupán, ha szerelmesek vagyunk. Na, te kellettél, de mára múlt idő minden, édes.
olvass továbbCsak némi logisztikára, időzítésre és mértékletes alkoholfogyasztásra van szükség ahhoz, hogy ez mind beleférjen a hétvégédbe, de érdemes megpróbálni, mert három olyan programot ajánlunk, amiről kár lenne lemaradni.
olvass továbbEgy ideje nem érzékellek. Nincsenek veled kapcsolatos, világmegváltó gondolataim, és legfőképp, nem tudok oly nagy tűzzel égni, hevesen, mint régen. Csak úgy élek. És igaz az állítás, elmúlik a legnagyobb szerelem is.
olvass továbbMég gyerekfejjel hallottam a rádióban egy szatírát. A történet nagyjából arról szólt, hogy egy ember egy másik értelmes civilizációba kerül, ahol az élőlények abszolút emberszabásúak. Minden hasonlóan zajlik, mint itt a Földön, csak egy szembetűnő különbségre figyel fel az utazó.
olvass továbbEste nyolckor kapcsoljon minden kedves olvasónk a Jazzy Rádió éterére, ugyanis egy roppant kellemes beszélgetésre voltunk hivatalosak Tóth Vera művésznővel együtt. Ki a jó nő? Kivesézve!
olvass továbbPár éve voltam Kínában. Érezhetően nem szűrődött még át a nyugat minden törvénye. A nagyon zárt világ és a megvonás miatti kíváncsiság az, mely miatt érdeklődve figyelik a világot a kínai emberek.
olvass továbbAhogy már mondtam: a férfiaknak is van szívük! Tudnak szeretni, odafigyelni a nőre, társnak lenni, óvni őt és egyáltalán, férfinak - vagy ahogy az egyik barátom fogalmazta meg: értékesnek lenni.
olvass továbbTe, a Marit én soha nem bírtam, mert képes volt elszeretni bárki férjét. Emlékszel arra a nagyon tehetős ügyvédre, akinek az apja, meg annak az apja is ügyvédként dolgozott? Na, annak az embernek volt akkoriban felesége, meg három gyereke, de a Marinak ez nem számított, rávetette magát, és hát ugye a Mari az szép volt, a férfi nem tudott mit tenni. Igen, jól mondod, a férfiak általában nem tudnak ilyenkor mit tenni.
olvass továbbEz a kérdés sokat foglalkoztat engem. Mert én is arra törekszem, hogy jobb és jobb legyek, és nőies, de hogy érhetem ezt el?
olvass továbbA maga módján mindenki őrült. Mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, amelyekkel nehéz megbirkózni, együttélni. Ezért aztán mindenki szeretne egy kis teret, ahol kifújhatja magát, ahol egy kicsit lazíthat, ahol megtehet olyasmit is, amit egyébként nem tenne meg. Legyen az bármi: egy extrém hobbi, egy új hivatás, esetleg némelyik férfinak, ha olykor-olykor nagytitokban félrelép
olvass tovább
