Annak ellenére, hogy a gyeplabda majdnem száz éve olimpiai sportág és a világ számos országában hallatlan népszerűségnek örvend – megelőzve például a jégkorongot, vagy akár a futballt is –, méltatlanul ismeretlen Magyarországon.

A teremben és a műfüvön játszott változata látványos és pörgős játékot eredményez. Az ütők ellenére is kevésbé agresszív játék, mint gondolnánk, mivel a másik játékos érintése tilos, bár ez lentebb a szabályokból jobban kiderül. A gyeplabda csapatsport, ezért sokkal több embert lehet vele megmozgatni, mint például a fallabdával. És sokkal aktívabb, mint bármelyik másik labdajáték (foci, kosár, kézilabda…) Itt a játékosoknak sokkal jobban kell koncentrálniuk, és nagyobb fizikai terhelést is kapnak. A gyerekeket megtanítja a fegyelmezettségre és a koncentrációra. Felnőtteknél egy baráti körnek, vagy egy munkahelyi társaságnak remek alkalom a megfelelő kikapcsolódásra. Remek hangulatot eredményez és nem utolsó sorban a test 99%-át átmozgatja. Javítja a térbeni tájékozódást és látást. Fokozza a koncentrációképességet és az előregondolkodást a játékhelyzetekben. Ezek természetesen pozitívan hatnak a hétköznapi életre is. Rengeteg érv szól amellett, hogy kipróbáljuk a gyeplabdát. A terem és pályabérletet leszámítva (amit, ha leosztunk egy csapatra), nem túl költséges sport. A legnagyobb kiadás a kapus védőfelszerelése. Pálya és szabályok A pálya mérete nagyjából akkora, mint egy focipálya. Téglalap alakú: 91,4 méter hosszú és 55 méter széles. A középvonal felezi, és a félpályának nagyjából a közepén húzódik a 22-es vonal. A kapu körülbelül kézilabdakapu méretű, előtte 14,63 méter sugarú lövőkör húzódik. A pálya borítása általában műfüves, az eredeti, füves borítás már sokkal kevésbé használatos, inkább salakkal helyettesítik. Az utóbbi években megjelentek a vizes alapú műfüves pályák is. A fűvel szemben az a jelentősége az új megoldásoknak, hogy növelik a játék sebességét, és biztosabb labdafogást tesznek lehetővé. Nemcsak műfüvön, hanem teremben is lehet űzni ezt a sportot. Ekkor bármilyen borítás alkalmas a játékhoz, viszont fontos, hogy palánk határolja a pályát. A játék célja, hogy a csapattagok ütőikkel eljuttassák a labdát az ellenfél kapujába. A meccs ideje műfüves pályán kétszer harmincöt perc, teremben kétszer húsz perc. A csapatokat tíz, illetve öt mezőnyjátékos és egy kapus alkotja. A labdát kizárólag az ütő lapos felével lehet megütni. Az ellenfelet nem szabad lökni, gáncsolni, és a botjába bottal beleakaszkodni. A büntetések közt külön kategória a veszélyes labda. A főbb támpontok a következők: veszélyes egy labda, ha egy játékost kitérő manőverre kényszerít, illetve, ha nagy sebességgel, közel egy játékoshoz, térd, vagy fej magasságába ütik. Góllövésnél, a kapussal szemben azonban nincs ilyen szabály, ő mindegyik testrészével elterelheti a labdát, de kézzel nem irányíthatja, amíg a gólkörön belül tartózkodik. A körön kívül ő is mezőnyjátékosnak számít. Ha a védők közül valaki elköveti az előbb említett hibák egyikét, akkor a támadók csapata büntető ütést lő. Ennek a pályán ugyanúgy meghatározott helye van mint a büntető gólnak a focinál, és általában hasonló eredménnyel is végződik. Eszközök Minden játékos felszerelésének része a lekerekített szélű ütő, amelynek egyik fele lapos, a másik kissé domború, a labdát csak a lapos résszel lehet megütni. Balkezes ütők nincsenek. Az ütőt úgy kell kialakítani, hogy átférjen egy 51 mm belső átmérőjű karikán. Régen fából készültek, ma már gyakoribb az üvegszálas változat, méretük is fokozatosan csökkent. A labda mérete nagyjából megegyezik a krikettlabdáéval, műanyagból készül, az oldalán gyakran találhatók rovátkolások, amelyeknek célja, hogy a vizes pályán csökkentsék a sebességét. A mezőnyjátékosok kötelező viselete a sportszár és a fogvédő. A kapus előírt felszerelése is pusztán ennyi, de ő általában különleges védőruhát visel, amely speciális mellkasvédőt, párnázott kéz– és lábvédőt, illetve sisakot is tartalmaz.

: Gyeplabda Szövetség honlapja

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!