Eső után köpönyeg

Fura az idő, azt hiszem, mindjárt esik. Húzd be az ablakot, nehogy beverjen a jég. Ilyen szeszélyes időben számítani lehet a jeges zivatarra. Gyere be szívem, nehogy bőrig ázz. Majd megint egy hétig nyomod az ágyat, mint a múltkor, mikor fagyos esőben, egy szál semmiben szaladtál haza. Pöröltem veled akkor is, hogy várd meg, míg alább marad az istennyila.

Látod? Ugye mondtam! Mindig ez a vége. Sose hallgatsz az emberre, csak mész a fejed után, te bolond szívem te. Itt egy kendő, hiszen csurom víz vagy. Gyere ide, hadd töröljelek meg. Tudom, mennyire utálod, mikor a hajadhoz nyúlok. Ennek ugyan mindegy, ne légy óvodás.

Olyan jó, erős, tiszta eső illat van. Te is érzed? Régen úgy képzeltem, ilyenkor a világ lemossa magát minden piszoktól és szennytől, amit mi rákenünk. Szeretem ezt az illatot. Egy kicsit ilyen szaga van a szerelemnek. Néha ugyanezt érzem, mikor közel hajolsz. Ekkor azt kívánom, bárcsak mindig esne.

Nézd! El is állt. Mostmár indulj. Majd nézlek az ablakból, ahogy eltűnsz a járdán. Tudod, hogy mindig nézlek, és azt is, hogy utálod. De én már csak rendre ilyen utálnivaló dolgokat teszek veled. Várj, keresek neked egy viharkabátot. Most kezdtelek szeretni. Bárcsak ne volna eső után köpönyeg.

Szentesi Évi

http://www.ruzsestukor.hu

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!